Budapest szívében egy apró étterem falai között most egyszerre rezdül meg élet és halál. A Todo lángoló színekbe, narancssárga cempasúchil virágokba és gyertyafénybe borult, mintha egy szelet Mexikó ereszkedett volna alá a belvárosba. A Día de Muertos, vagyis a mexikói halottak napja alkalmából Rosario Asela Molinero, Mexikó nagykövete saját tárgyaival díszítette fel az ofrendát – azt a háromszintes emlékoltárt, amely a földi lét, az alvilág és a mennyország hármasságát idézi meg.
Az oltáron minden tárgynak lelke van: a gyertyák a lelkeket vezetik, a víz a szomjukat oltja, a só megtisztítja őket, a cempasúchil virágok pedig aranyló úttá válnak, amelyen az elhunytak hazatalálhatnak. Ott a pan de muerto, a halottak kenyere, a kopál illata tisztítja a teret, és a cukorkoponyák – fénylő mosolyukkal – emlékeztetnek arra, hogy a halál is az élet része.
„Ez az ünnep arra tanít, hogy sose feledjük azokat, akik elmentek, és ne féljünk a haláltól – mert nélküle az élet sem lenne teljes”
– mondta el lapunknak a nagykövet asszony, aki szerint Magyarországon is egyre többen értik meg e különleges ünnep üzenetét.
Az idei oltár Frida Kahlo és Diego Rivera előtt tiszteleg: a szenvedély és a fájdalom, a művészet és a halál két mexikói ikonja előtt. Körülöttük színes virágfüzérek, élénk szalagok, festett koponyák, mécsesek százai ragyognak. Az asztalokon pan de muerto, mole negro és pozole gőzölög, chili, csokoládé és lime illata keveredik a gyertyafénnyel.
A Día de Muertos – az UNESCO szellemi kulturális örökségének része – nem a gyászról, hanem az élet szeretetéről szól. Egy napra, vagy inkább két éjszakára megnyílik a kapu az élők és a holtak világa között. Az emberek nem sírnak, hanem táncolnak, nem gyászruhát öltenek, hanem virágokat, színeket, zenét, emléket. És most, úgy tűnik, Budapesten is megmozdult valami: a halottak itt is hazatalálnak – legalább egy gyertya, egy virág, vagy egy falat pan de muerto erejéig.
