Meglepő nyíltsággal beszélt családi életéről és unokáival való kapcsolatáról Gálvölgyi János. A 77 éves színész nem próbálta szépíteni a valóságot: elmondta, hogy nem alakult ki igazán szoros viszonya az unokáival, és ennek oka elsősorban az élete ritmusában és a hivatásában keresendő.
Gálvölgyi szerint a magánélet és a munka tökéletes egyensúlya nem létezik. „Egyensúly nincs, legfeljebb harmónia van. Az egyik mindig a másik rovására megy.” Úgy érzi, fiatalabb korában a mérleg nyelve nem mindig billent jól, mégis elégedetten tekint vissza az apaságra. Két lányát tartja élete egyik legnagyobb sikerének, akikre rendkívül büszke. „Biztos vagyok benne, hogy nem lehettek rossz emlékeik, ha ilyen csodálatos emberek lettek.”
A színész mindig is két lánygyermekről álmodott, ugyanakkor bevallotta, hogy amikor kicsik voltak, nem élte meg tudatosan az apaság minden pillanatát. Szabadidejében igyekezett jelen lenni, diavetítéseket tartott nekik, és minőségi időt tölteni velük, de sosem volt az a típus, aki a reflektorfényt hazaviszi. „Ma is olyan ember vagyok, aki egy előadás után egyszerűen magára húzza a kapucnit, és mint a mesében, eltűnik.”
Az unokákkal való kapcsolatáról még ennél is őszintébben beszélt. Bár egyikük a házuk emeleti részében él, a találkozások ritkák a mindennapok eltérő ritmusa miatt. „Nem vagyok igazi nagypapa típus, nincs nagyon szoros kapcsolatom az unokáimmal, még akivel egy házban lakunk, vele sem.” A színész elismeri, hogy az unokákra nem mindig jutott elég ideje, és ezért bocsánatot is kér tőlük – írja a Meglepetés.
Ugyanakkor nem keserűség beszél belőle. Amikor együtt lehetnek, annak őszintén örül, és hálás azért, hogy egész életében azt csinálhatta, amit szeret. „Abban hiszek, hogy mindenkinek meg van írva az útja” – fogalmazott, elfogadva mindazt, amit a pálya és az élet egyszerre adott és elvett tőle.
