Újra megszólaltak a légvédelmi szirénák keddre virradó éjszaka Ukrajnában, miközben Oroszország ismét több nagyvárost támadott. A támadások ezúttal is hasonló forgatókönyv szerint zajlottak: drónrajokat néhány, nagy robbanófejjel felszerelt ballisztikus rakéta követett.
A legtöbb drónt az ukrán légvédelem megsemmisítette vagy eltérítette, több rakéta azonban elérte a célját. A dél-ukrajnai Zaporizzsja városában legalább öt ember meghalt, húszan pedig megsérültek.
Az orosz hadsereg Iszkander ballisztikus rakétákat, valamint Cirkon típusú hiperszonikus fegyvereket is bevetett. Ezek elfogása a rendkívül nagy sebességük miatt komoly kihívást jelent az ukrán légvédelem számára.
Ukrajnának ugyan több, amerikai gyártmányú Patriot légvédelmi rendszere is van, amelyek alkalmasak ballisztikus rakéták elfogására, ám egyre súlyosabb problémát jelent az ezekhez szükséges PAC-3 elfogórakéták hiánya.
A világpiacon is kevés van belőlük. Az Egyesült Államok ugyanis jelentős mennyiséget használt fel az Irán elleni háborúban. Bár a gyártás folyamatos, az ukrán katonai elemző, Olekszandr Kovalenko szerint az amerikai termelés nem tud lépést tartani az orosz fegyvergyártással.
Oroszország évente mintegy ezer Iszkander-rövid hatótávolságú rakétát állíthat elő. Miközben a Lockheed Martin ugyanennyi idő alatt körülbelül 750 PAC-3 elfogórakétát gyárt. Kovalenko szerint az orosz rakéták megfelelő ellensúlyozásához legalább 2000 elfogórakétára lenne szükség.
A számítás ráadásul nem veszi figyelembe az Iránból és Észak-Koreából Oroszországba érkező rakétákat, illetve a Putyin-rezsim által gyártott további fegyvereket, például a Cirkon hajó elleni rakétákat és a Kinzsal hiperszonikus levegő-föld rakétákat.
„Az egyensúlytalanság ezért nyilvánvaló” – állítja Kovalenko. Oroszország ugyanis jóval több ballisztikus és hiperszonikus fegyvert képes előállítani, mint amennyi elfogórakétát a világ vezető gyártói készítenek.
Ukrajna rövid távon kevés lehetőséggel rendelkezik. Hatékony megoldást jelenthetnének az európai Eurosam által gyártott SAMP/T rendszerek, ezekből és a hozzájuk tartozó rakétákból azonban szintén túl kevés készül, ráadásul a gyártási idő is hosszú.
A szintén amerikai THAAD rendszerekből is hiány van. Az Egyesült Államok ezekhez is jelentős mennyiségű lőszert használt fel, ráadásul a rendelkezésre álló készletek elosztásánál Izrael elsőbbséget élvez.
Kijevben ezért attól tartanak, hogy az orosz rakétatámadások a közelgő tél során ismét súlyosan károsíthatják az ország energetikai és egyéb infrastruktúráját, tovább növelve a lakosság terheit.
Egy új lehetőséget jelenthet a Freyja nevű légvédelmi rendszer, amelyet Ukrajna európai partnereivel, a „hajlandók koalíciójának” részeként fejleszt – írja a krone.at.
Az elfogórakéták már rendelkezésre állnak: ezeket a kijevi Fire Point gyártja, és júniusban már az első tesztrepülést is végrehajtották. A rendszer további elemei, köztük a radarok azonban még szállításra várnak.
Kovalenko szerint, ha a különböző komponenseket gyorsan egyetlen rendszerbe tudják integrálni, a Freyja akár hat hónapon belül megkezdheti működését.
Az elemző ugyanakkor óvatosságra int. A rendszer kezdetben nem lenne képes minden beérkező rakéta elfogására, és a gyártását sem lehet egyik napról a másikra nagyüzemi méretre növelni.
Moszkva közben tudatosan kihasználja az ukrán légvédelem lőszerhiányát, és fokozza a támadásokat. A Kijev és környéke elleni csapások során egyre gyakrabban vetnek be olyan rakétákat, amelyeket a legnehezebb elfogni.
A cél egyértelmű: minél nagyobb eséllyel áttörni az ukrán légvédelmi rendszert. Ennek következményei pedig különösen súlyosak lehetnek, ha a támadások az energiainfrastruktúrát a téli időszakban is folyamatosan érik.
