1. Egy udvarhölgy ellopta a koronát
1440-ben egy egészen hihetetlen akció keretében egyszerűen ellopták a Szent Koronát a visegrádi várból.
Luxemburgi Erzsébet királyné férje, Albert király halála után várandós volt. Attól tartott, hogy születendő fia, a későbbi V. László elveszíti a trónt I. Ulászló javára. A koronára azonban szüksége volt, ha fiát királlyá akarta koronáztatni.
Az akcióban kulcsszerepet játszott Kottanner Jánosné, a királyné komornája, aki később emlékiratban számolt be a történtekről. A Szent Koronát 1440 februárjában titokban elvitték Visegrádról. Néhány hónappal később V. Lászlót valóban megkoronázták vele.
A korona ezután III. Frigyes német királyhoz, a későbbi német-római császárhoz került, és 1463-ig nem került vissza Magyarországra. Hunyadi Mátyás végül 1463-ban szerezte vissza.
Nem véletlenül számít ez a Szent Korona történetének egyik legnagyobb kalandjának: a „koronalopás” nem legenda, hanem dokumentált történelmi esemény.
2. A tatárok elől is menekíteni kellett
1241-ben Magyarországot elérte a tatárjárás. IV. Béla király és udvara menekülni kényszerült, a Szent Korona pedig az országgal együtt nem maradt biztonságban.
A koronát 1241 őszén Dalmáciába vitték, ahol egészen 1242 tavaszáig tartózkodott. A tatár veszély elmúltával visszakerült Magyarországra.
Ez nem volt olyan látványos történet, mint az 1440-es koronalopás, de jól mutatja, hogy már a középkorban is pontosan tudták: ha a korona veszélybe kerül, azt nem lehet egyszerűen hátrahagyni.
3. Mohács után két király akarta
1526-ban a mohácsi vereség után összeomlott a korábbi politikai rend, és két uralkodójelölt jelent meg: Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd.
A tét nem csupán az volt, hogy kié legyen a trón. A Szent Korona birtoklása a királyi hatalom legitimációja miatt is döntő jelentőségű volt. Szapolyai Jánost 1526 novemberében meg is koronázták a Szent Koronával, majd Ferdinánd is megszerezte a magyar királyi címet.
A következő évtizedekben a korona többször került politikai alkuk és hatalmi játszmák középpontjába. 1551-ben például Izabella királyné átadta Ferdinándnak, ezt követően a koronát előbb Bécsbe, majd Prágába vitték.
4. Elásták egy folyópart közelében – és négy évig senki sem találta
1849-ben, a szabadságharc bukása után a koronázási jelvények sorsa ismét kritikussá vált.
Szemere Bertalan és társai Orsova közelében elásták a koronát és a többi koronázási jelvényt, hogy ne kerüljenek a császári hatóságok kezébe.
A rejtekhely titokban maradt, ezért az osztrák hatóságok hiába keresték. A korona csak 1853-ban került elő, amikor a rejtekhelyre vonatkozó információ eljutott a hatóságokhoz.
A megtalálás után kiderült, hogy a földben töltött évek nem múltak el nyomtalanul: a koronázási jelvények egyes darabjai megsérültek.
Négy évig tehát nem egyszerűen „nem tudták, hol van” a korona: a magyar államiság egyik legfontosabb jelképe konkrétan a föld alatt rejtőzött.
5. A második világháború végén Amerikáig jutott
A Szent Korona legutóbbi nagy menekítése a második világháború végén történt.
1944 őszén, a szovjet hadsereg előrenyomulása miatt a koronázási jelvényeket előbb Magyarországon belül mozgatták, majd Ausztriába vitték. A koronát végül Mattsee közelében elásták.
A koronaőrök amerikai fogságba kerültek, és a rejtekhelyről az amerikaiak is tudomást szereztek. A koronázási jelvények így amerikai őrizetbe kerültek, majd 1953-tól az Egyesült Államokban, Fort Knoxban őrizték őket.
A Szent Korona és a koronázási jelvények csak 1978 januárjában tértek vissza Magyarországra, Jimmy Carter amerikai elnök döntésének nyomán.
