A tanévkezdés után szinte minden évben megszaporodnak az óvodai és iskolai megbetegedések, de a szakemberek szerint ennek nem az immunrendszer „összeomlása” az oka. A fő magyarázat sokkal egyszerűbb: a gyerekek a nyári szünet után ismét nagy létszámú közösségekbe kerülnek, ahol a vírusok könnyebben terjednek.
A Semmelweis Egyetem gyermekgyógyászai szerint a nyár alatt a gyerekek több időt töltenek a szabadban, kisebb társaságokban, míg szeptembertől zárt termekben, sok közeli kontaktussal találkoznak nap mint nap. Ez önmagában jelentősen növeli a fertőzések kockázatát.
A tanévkezdés ráadásul változást hoz a napi rutinban is: korábbi kelés, kevesebb alvás, nagyobb stressz, kevesebb szabad levegő és több közösségi érintkezés. Ezek a tényezők nem gyengítik le az immunrendszert, de kedvezőbb környezetet teremtenek a vírusok terjedésének – írja a semmelweis.hu.
Az őszi hónapokban leggyakrabban különböző légúti vírusok okoznak megbetegedést. Az orrfolyás, köhögés, torokfájás, láz vagy fáradtság alapján sokszor nem is lehet megmondani, pontosan melyik kórokozó áll a háttérben. Mivel az esetek többsége vírusos eredetű, antibiotikumra általában nincs szükség.
A szakemberek egy másik gyakori tévhitet is cáfolnak: attól, hogy egy gyermek sok fertőzésen esik át, nem lesz automatikusan erősebb az immunrendszere. Bár az immunrendszer valóban tanul a korábbi találkozásokból, a légúti vírusok rendkívül változatosak és gyorsan mutálódnak, így a gyakori betegségek nem jelentenek különösebb előnyt.
A fertőzések kockázata csökkenthető:
- elegendő alvással,
- kiegyensúlyozott étrenddel,
- rendszeres mozgással,
- megfelelő folyadékbevitellel,
- gyakori kézmosással,
- rendszeres szellőztetéssel,
- valamint az ajánlott védőoltásokkal.
A gyermek közösségbe engedésénél pedig nem kizárólag az orrfolyás vagy a köhögés számít. A legfontosabb kérdés az, hogy milyen az általános állapota: ha lázas, elesett vagy nem tud részt venni a napi tevékenységekben, akkor pihenésre van szüksége. Ha viszont jókedvű, láztalan és terhelhető, egy enyhe nátha önmagában nem feltétlenül indokolja az otthon maradást.
