Az Európai Unió területén elsőként Magyarországon mutatták ki a pöttyös lámpahordó-kabóca jelenlétét. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma által azonosított inváziós faj komoly növényegészségügyi kockázatot jelenthet a szőlőültetvényekre, valamint több gyümölcs- és erdészeti fafajra is.
A hatóság tájékoztatása szerint egy Bács-Kiskun vármegyei lakos még a nyáron jelezte, hogy ingatlanán egy számára ismeretlen rovart talált. A bejelentéshez csatolt fényképek alapján felmerült a gyanú, hogy az Ázsiából származó pöttyös lámpahordó-kabócáról lehet szó, amely nemrég Moldovában is megjelent. A laboratóriumi vizsgálatok végül megerősítették a faj jelenlétét, ezért a Nébih megkezdte a szükséges karanténintézkedések végrehajtását.
A kártevő különösen veszélyes, mert több mint száz növényfajon képes táplálkozni, emellett gyorsan terjed. Nagy egyedszám esetén folyamatos szívogatásával jelentősen legyengítheti a növényeket, de a közvetett károkozása még súlyosabb lehet. A sérült növények ugyanis fogékonyabbá válhatnak más betegségekre és kártevőkre is.
A Nébih kiemelte: „Észak-Amerikában helyenként a szőlőtermés 90 százaléka elveszett a kabócák miatt.”
A szőlőültetvények mellett a rovar egyik legfontosabb tápnövénye a Magyarországon is széles körben elterjedt bálványfa. Emellett gyümölcsfákban, díszfákban és erdészeti ültetvényekben is jelentős gazdasági károkat okozhat.
A faj terjedését az is segíti, hogy a nőstények tojáscsomóikat szinte bármilyen sima felületre lerakják. Ennek következtében a kabóca könnyen utazhat kezeletlen faanyagokon, kamionokon, szállítókonténereken vagy akár vasúti kocsikon is.
Mivel ez az első igazolt előfordulás az Európai Unióban, a hatóság szerint kulcsfontosságú a gyors észlelés és a lakossági együttműködés. A Nébih arra kéri az embereket, hogy amennyiben a rovart vagy annak jellegzetes fejlődési alakjait észlelik, haladéktalanul tegyenek bejelentést, lehetőség szerint fényképpel és a pontos helyszín megadásával.
A pöttyös lámpahordó-kabóca fiatal nimfái fekete-fehér, később vörös-fekete-fehér mintázatukról ismerhetők fel. A kifejlett egyedek szürke, fekete pöttyökkel tarkított elülső szárnyakat viselnek, míg hátulsó szárnyaik élénk piros színezetűek, ami könnyen felismerhetővé teszi a fajt.
