Pásztor Erzsi kilenc évtized távlatából már pontosan tudja, mennyi öröm és mennyi keserűség fér el egy színészi pályán. Az Pepita Magazinnak adott születésnapi interjújában nemcsak legszebb szerepeiről beszélt, hanem arról is, milyen könnyen szertefoszolhatnak egy pályakezdő reményei, és mi kellett ahhoz, hogy ő maga ne keseredjen bele a nehéz évekbe.
Az a fontos, mint kezd a színész a sérelemmel
A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja szerint a tehetség önmagában kevés: egy színész sorsa rengeteg olyan körülménytől függ, amelyre nincs ráhatása. Éppen ezért a fiataloknak sem egyszerű tanácsot adna, inkább arra figyelmezteti őket, hogy a pálya elkerülhetetlenül próbára teszi az embert.
„Az ember tele reménnyel indul, bízik a tehetségében, aztán egy pillanat alatt semmivé válhat minden. Nagyon sok mindentől függ, hogy egyáltalán hagyják-e dolgozni, kap-e feladatot.”
Pásztor Erzsi szerint egyvalamire biztosan számíthat mindenki, aki ezt a hivatást választja: csalódásokra. A legendás színésznő úgy látja, hogy sérelem mindig jön, és minden csak azon múlik, hogy mit kezd velük az ember.
Nem kapta meg a szerepet – aztán megmutatta
A színésznő életében is voltak olyan időszakok, amikor úgy érezte, méltatlanul maradt le egy-egy szerepről. Ő azonban nem engedte, hogy a kudarc hosszú időre maga alá gyűrje.
„Azt mondtam: nem baj, most nem kaptam meg ezt a szerepet, pedig nekem kellett volna játszanom, majd a következőnél megmutatom! És tudja, mit? Megmutattam.”
A nehéz emlékek ugyanakkor nem tűntek el nyomtalanul. Pásztor Erzsi úgy érzi, éppen ezekből tudott később a színpadon is meríteni: amikor sírnia kellett, sokszor saját korábbi fájdalmai törtek felszínre.
A művésznő szerint végül a természete mentette meg attól, hogy a szakmai csalódások megkeserítsék. Tudatosan döntött úgy újra és újra, hogy továbblép.
„Egyszerűen nem voltam hajlandó belekeseredni abba az éppen tragikus időszakba, amit átéltem. Attól, hogy rosszkedvem van, nem lesz jobb a helyzetem. Csak én keseredek meg.”
A Kossuth-díjas színművésznő ma már nem azokra a szerepekre gondol, amelyeket nem kapott meg, sokkal inkább az olyanokra, amelyek emlékezetesek maradtak számára és a közönség számára egyaránt: a Macskajátékra, amelyet három különböző társulatnál is eljátszhatott, valamint búcsúdarabjára, a Fergeteges látogatásra, amely során estéről estére állva tapsolt neki a közönség.
Szerinte a Peller lányok még nála is jobbak lehetnek
Pásztor Erzsi a fiatalabb generációban is lát olyan tehetségeket, akikre érdemes odafigyelni. Két kolléganőjét ki is emelte, elismerően beszélt róluk, sőt azt mondta: szerinte még nála is jobbak lehetnek.
„Ha látok valakit, akit jónak tartok, azt elismerem. Most nem tudnék hirtelen felsorolni neveket. A Játékszínben például ott van az a két nagyon szép lány. A Peller lányok, Anna és Mariann. Én egy kicsit összekeverem őket, annyira egyformák. Mutatósak, szépek, és nagyon tehetségesek. Bennük megvan az, ami bennem és a kortársaimban is. Nem úgy értem, hogy olyanok, mint én. Ők jobbak lesznek.”
