A közmű-lopásért 3 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélt Lajcsi mindent megtett annak érdekében, hogy ne kelljen a rács mögé vonulnia. Mióta bekerült, azért küzd, hogy idő előtt kiszabaduljon onnan. Bezzeg Zalatnay Sarolta emelt fővel vállalta a hibája következményeit. Idén novemberben lesz 20 éve, hogy elkezdődött számára élete legnehezebb időszaka.
„Odabent is meg lehet, sőt kell is tanulni, hogy észre vegyük a szép pillanatokat, mert azokból ott kevés van, és aki egyet sem lát meg, tuti becsavarodik” – válaszolta a Metropol kérdésére. Mint mondta, a rácsok mögött először egy keresőkutya nevette meg.
„Szerintem a fiúknál gyakrabban, de nálunk is előfordult, hogy a cellákat a szokottnál is alaposabban átvizsgálták. Én tudni sem akartam, hogy ilyenkor mit keresnek, és persze nálam soha nem is találtak semmi oda nem illőt, de azért voltak elképzeléseim – emlékezett Cini. – A lényeg, hogy az egyik ilyen napon keresőkutya is csatlakozott az őrök csapatához. Amikor az én cellámhoz értek, a kutya izgatott lett, csóvált és húzta a gazdáját az ágyam felé. Persze, hogy megrémültem, hiszen elképzelésem sem volt, miért jelezhet. Egyenesen bekúszott az ágy alá, és az istennek sem akart onnan előjönni. Végül az őr előszedte azt a teniszlabdát, amit a lányom küldött be, hogy legalább valami legyen velem, ami a kutyáinkra emlékeztetnek. Na, ekkor kitört belőlem a felszabadult, megkönnyebbült, őszinte nevetés, ami átragadt az őrökre is. Ma is sírva röhögök, ha ez eszembe jut! – mesélte nevetve Zalatnay Cini. Aki a kutyának ajándékozta a labdát, mivel az más módon nem akarta elhagyni a celláját.