Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor a sírást a gyengeség jelének tekintették. Sőt, a megítélése pálforduláson ment át. Ma már tudjuk, hogy gyógyító hatásúak, miután olyan hormonokat szabadítanak fel, mint az oxitocin és az endorfin. Így általában jobban érezzük magunkat sírás után. Az érzéseinkkel való szembenézés sokkal jobb, mint mindent a szőnyeg alá söpörni. Aki szeret filmnézés közben könnyet hullatni, az nem negatív értelemben érzékeny. Sőt, éppen ellenkezőleg: erős. Ezt bizonyítja Paul J. Zak, a Claremont Graduate Egyetem tudósának tanulmánya – számolt be a Heute.
Egyik diákja végzett egy kísérletet, amelyben a résztvevőknek egy videót mutattak meg a St. Jude Gyermekkórházról. A csoport fele a videó azon részét látta, amelyben egy apa a kisfia rákjáról beszél. A csoport másik felének azt mutatták meg, hogy a fiú és az apuka az állatkertbe látogat. Azoknak, akik látták a betegséggel kapcsolatos jeleneteket, 47 százalékkal emelkedett az oxitocin szintjük. Ez pedig a vizsgálatok alapján pozitív irányba befolyásolta az érzelmi állapotukat. A videó megtekintése után az összes résztvevőt megkérték, hogy döntsék el, szeretnének-e adományozni a családnak. Az első csoportban jelentős többségben döntöttek úgy, hogy jótékony célra felajánlanak egy adott összeget
A bűnös oxitocin
Egyszóval, amikor elérzékenyülünk a filmek vagy könyvek miatt, oxitocin szabadul fel. Ez azért jó, mert összeköt bennünket a látottakkal, ezáltal empatikusabbak és megértőbbek leszünk másokkal. A hormon neurotranszmitterként működik: megemelkedése segít az embereknek mélyebb kapcsolatokat kialakítani. Jobban odafigyelnek mások érzelmi állapotára. Ráadásul kevesebb a bizalmi problémájuk.
Állj ki azért, amit helyesnek hiszel
Azok az emberek, akik nem jönnek zavarba, ha sírnak a filmeken, lélektanilag erősebbek, mint azok, akik megpróbálják elrejteni a könnyeiket. Ennek oka, hogy ki merik mutatni az érzéseiket őszintén. Nem félnek attól, hogy elítélik vagy kritizálják őket. Zak szerint ez is az oxitocin hatása, hiszen azok, akik együtt éreznek a körülöttük lévőkkel, nem félnek kiállni azért sem, amit helyesnek vélnek. Érdekes, hogy az oxitocin hatására jobban beleélik magunkat a szereplők helyzetébe a fentiek miatt. Ez úgy mutatkozik meg, hogy együtt izgulnak velük, beleélik magunkat a történetbe. Annak ellenére is, hogy ésszel tudják, nem valós történetet figyelnek éppen.
Akik pedig együtt tudnak sírni a szereplőkkel, a tanulmány szerint, ha tudat alatt is, de tisztában vannak azzal, hogy a sírás a szervezet számára egy gyógyító mechanizmus. A sírás lehetővé teszi számunk, hogy közelebb kerüljünk más emberekhez.
