Az állami postaszolgálat, az Ukrposhta vezetője, Igor Smelyansky minden reggel egy hatalmas térképen követi az orosz támadásokat, majd ennek alapján dönti el, hová indulhatnak el biztonságosan a munkatársai.
A postaszolgálat szerepe jóval túlmutat a levelek és csomagok kézbesítésén. A front közelében élő, sokszor idős és nehéz helyzetben lévő emberek a postásokon keresztül kapják meg nyugdíjukat, gyógyszereiket és alapvető élelmiszereiket, illetve rajtuk keresztül intézik számos számlájuk kifizetését is. Egyes távoli településeken a postás jelenti az egyik utolsó kapcsolatot az ukrán állammal.
A szolgáltatás ugyanakkor egyre veszélyesebb. Orosz támadásokban már több száz Ukrposhta-fiók és jármű sérült meg, a vállalat szerint pedig 2022 óta több mint ötven munkatársuk vesztette életét. A postai járművek különösen kiszolgáltatottak a dróntámadásoknak: ha ugyanis megérkeznek egy településre, könnyen tömeg gyűlhet köréjük, ami felkeltheti a drónkezelők figyelmét. Ha viszont előre bejelentik az érkezést, az információ kiszivároghat.
Smelyansky szerint ezért folyamatosan mérlegelniük kell a kockázatokat. Ha egy terület az adott napon túl veszélyes, inkább nem indulnak el, vagy másnap próbálkoznak. A döntés azonban súlyos következményekkel járhat, hiszen a postai szolgáltatás kiesése sok ember számára azt jelenti, hogy nem jut hozzá időben a pénzéhez, gyógyszeréhez vagy élelmiszeréhez.
Sorozatos csapások
A BBC riportja egy Zaporizzsja környékén dolgozó postás, Kateryna Marynych történetén keresztül mutatja be a helyzetet. A 38 éves nő a háborúban elvesztette otthonát és férjét, majd márciusban egy orosz drón a postahivatalát is megsemmisítette. Ennek ellenére tovább dolgozik. Amikor postai furgonja megérkezik egy településre, idős emberek várják, hogy felvehessék nyugdíjukat, gyógyszert vagy éppen élelmiszert kapjanak.
A postások a front közelében testpáncélt viselnek, és drónfelderítő eszközöket is használnak. Marynych egy társával együtt járja a veszélyes területeket, miközben készpénzt és alapvető árukat szállítanak. Tudják, hogy bármikor támadás érheti őket, mégis folytatják a munkát.
Az ukrán postások története jól mutatja, hogy a háborúban az ország működésének fenntartása nemcsak a katonai védekezésről szól. A front közelében dolgozó civilek is nap mint nap kockára teszik az életüket azért, hogy azok, akik nem tudtak vagy nem akartak elmenekülni, továbbra is hozzáférjenek a legalapvetőbb szolgáltatásokhoz.
