Az úgynevezett Siluri hipotézist Adam Frank, a Rochesteri Egyetem asztrobiológusa és Gavin Schmidt, a NASA kutatója vetette fel. A gondolatkísérlet abból indult ki: ha egy korábbi, technológiailag fejlett faj több millió évvel ezelőtt élt volna a Földön, használt volna energiát, majd eltűnt volna, vajon felismernénk-e a nyomait?
A kutatók szerint közvetlen bizonyítékot – például épületeket vagy eszközöket – szinte lehetetlen lenne találni. A Föld felszíne folyamatosan változik a lemeztektonika, az erózió és a vulkáni tevékenység miatt, így egy nagyon régi civilizáció tárgyi emlékei könnyen eltűnhettek.
A tudósok szerint azonban bizonyos kémiai nyomok árulkodhatnának. Egy fejlett társadalom ugyanis valószínűleg megváltoztatná a bolygó légkörét és környezetét – hasonlóan ahhoz, ahogy az emberiség a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével felmelegíti a Földet. A szén-dioxid-szint változása, a műanyagok, a mesterséges anyagok vagy az ipari tevékenység maradványai akár több millió év múlva is jelezhetnék egy egykori civilizáció jelenlétét.
A hipotézis egyik kiindulópontja egy 55 millió évvel ezelőtti esemény, a paleocén–eocén termikus maximum volt, amikor a Föld hőmérséklete jelentősen megemelkedett, és az élővilág komoly változásokon ment keresztül. Bár ezt valószínűleg természetes folyamatok okozták, a kutatók szerint érdemes megvizsgálni, milyen jeleket hagyna egy technológiai civilizáció a bolygó történetében.
A kutatók hangsúlyozzák: nem azt állítják, hogy valóban létezett előttünk egy fejlett faj. A Siluri hipotézis inkább arra szolgál, hogy új szemszögből vizsgáljuk saját civilizációnk jövőjét.
A kérdés ugyanis nemcsak a múltról szól, hanem rólunk is: vajon egy technológiailag fejlett társadalom képes-e úgy fejlődni, hogy közben ne tegye tönkre saját élőhelyét? Adam Frank szerint az emberiség jelenleg egy olyan kísérlet része, amely megmutathatja, hogy egy civilizáció képes-e hosszú távon fennmaradni anélkül, hogy saját fejlődése okozná a pusztulását.
(via)
