Európában egyik ország sem engedi rá szűretlenül a piaci energiaárakat a lakosságra, mégis hatalmas a szakadék az egyes tagállamok rezsiköltségei között. A finnországi VaasaETT friss, októberi fővárosi adatai alapján míg Magyarországon rekordalacsonyak a tarifák, addig több uniós nagyvárosban magyar szemmel szinte felfoghatatlan összegeket számláznak ki – írja a Világgazdaság.
Egyelőre Magyarországon a legolcsóbb a rezsi: Budapesten az áram bruttó egységára 10,20 eurócent, a gázé pedig mindössze 2,80 eurócent volt októberben. A 15 éve befagyasztott, inflációt sem követő hatósági árakat a lakosság alacsonyabb fizetőképessége indokolja.
Legszegényebb régiók
Szlovákiában és Romániában többszörös a szorzó, a hasonló jövedelmi viszonyok ellenére Pozsonyban az áram közel két és félszer (24,29 eurócent), a gáz pedig háromszor (8,25 eurócent) drágább, mint nálunk. Bukarestben még nagyobb a különbség: ott az áram több mint háromszorosába, a gáz több mint kétszeresébe kerül a magyarnak. Míg Szlovákiában jövedelmi és fogyasztási korlátokhoz kötött állami segélyrendszer védi a lakosság 90 százalékát, Romániában költségvetési okokból már kivezették az áramsapkát, és csak a legszegényebbek kapnak energiautalványt.
Északon horror árat fizetnek a meleg otthonért
Luxemburgban és Oslóban a magas fizetésekhez olcsó energia társul, bár Luxemburgban a legmagasabb az uniós egy főre jutó GDP, az áram mégis csak kétszer, a gáz pedig két és félszer drágább Budapestnél (tehát még a pozsonyi áraknál is olcsóbb). Az alacsony adókon túl az állam negatív adóval és köbméter-alapú kedvezménnyel tompítja az árakat. Oslóban még kedvezőbb a helyzet: az áram csupán másfélszer drágább a budapestinél (15,61 eurócent), télen pedig állami árplafon védi a lakosságot, akik a fűtést főként távfűtéssel oldják meg.
Brüsszel és Amszterdam a drágasági csúcstartó, az EU-s árrekordot októberben a belga és a holland főváros tartotta. Brüsszelben négy és félszer annyit kérnek az áramért, mint Budapesten, míg Amszterdamban a gáz került a legtöbbe (a különleges infrastruktúrájú Stockholmot leszámítva). Ezekben az országokban az általános ársapkákat már megszüntették, a magas piaci árakra pedig komoly rendszerhasználati díjak és a zöld átállást segítő adók rakódnak, így csak a legszegényebbek kapnak célzott szociális támogatást.
