Ahogy felkel a nap, férfiak százai gyűlnek össze egy poros téren Afganisztán Ghor tartományának fővárosában, Csaghcsaránban. Az út szélén sorakoznak, abban reménykedve, hogy valaki munkát kínál nekik. Az dönti el, hogy aznap eszik-e a családjuk. Az esély azonban csekély.
A 45 éves Juma Khan az elmúlt hat hétben mindössze három napnyi munkát talált, amiért napi 150–200 afgánit (körülbelül 700 forint) kapott.
„A gyerekeim három egymást követő éjszaka éhesen feküdtek le. A feleségem sírt, a gyerekeim is sírtak. Ezért kölcsön kellett kérnem egy szomszédtól, hogy lisztet tudjak venni” – mondta a BBC-nek, hozzátéve: „Attól félek, hogy a gyerekeim éhen halnak.”
Juma története azonban egyáltalán nem egyedi.
Eladják a gyermekeiket az Afgán apák
A BBC beszámolója szerint Afganisztánban családok tömegei kerültek olyan kilátástalan helyzetbe, hogy egyes apák már a gyermekeik eladását fontolgatják, vagy erre kényszerültek a túlélés érdekében.
Az ENSZ adatai arról árulkodnak, hogy az országban tízből hét ember nem tudja fedezni alapvető szükségleteit, miközben 4,7 millióan már csak egy lépésre vannak az éhínségtől. Különösen súlyos a helyzet Ghor tartományban, ahol férfiak százai várnak naponta alkalmi munkára, de csak kevesen jutnak pénzhez.
A brit médium helyszíni riportjában több apa is arról beszélt, hogy napokig nem tudtak enni adni a gyerekeiknek. Egyikük, Rabani azt mondta, akkor hívták fel, hogy gyermekei két napja éheznek. Egy másik férfi sírva mesélte: idős kora miatt senki sem ad neki munkát, pedig a családja éhezik.
A nyomor sokakat felfoghatatlan döntések elé állít. Abdul Rashid Azimi azt mondta, kész eladni hétéves ikerlányait, mert eladósodott, és nem tudja etetni a többi gyermekét.
„Kész vagyok eladni a lányaimat” – kezdte zokogva.
„Szegény vagyok, eladósodtam és tehetetlen vagyok. Kiszáradt szájjal, éhesen, szomjasan, összetörve és tanácstalanul megyek haza a munkából. A gyerekeim pedig azt mondják: »Apa, adj nekünk kenyeret.« De mit adjak? Hol van munka?”
Egy másik apa, Saeed Ahmad már eladta ötéves lányát, hogy ki tudja fizetni a gyermek életmentő műtétjét.
„Nem volt pénzem a kezelésre, ezért eladtam a lányomat egy rokonomnak” – mondja.
A kislány egyelőre még vele él, de öt év múlva el kell költöznie ahhoz a rokonhoz, aki pénzt adott a kezelésre.
Drámaian nő a gyermekhalandóság Afganisztánban
A helyzetet súlyosbítja, hogy a korábbi élelmiszersegélyek nagy része megszűnt. Az Egyesült Államok és több más donor jelentősen visszavágta a támogatásokat, miközben az aszály az ország tartományainak több mint felét érinti.
A tálib kormány a korábbi afgán vezetést és a külföldi beavatkozás következményeit okolja, miközben a donorok elfordulásában a nők jogait korlátozó tálib intézkedések is szerepet játszanak.
Egy 14 hónapos kislány nemrég éhen halt, és nem jutott gyógyszerhez. A csaghcsaráni kórház újszülött osztálya túlzsúfolt, sok baba alultáplált, többen önállóan lélegezni sem tudnak. Egy koraszülött ikerpár egyik tagja néhány órával a brit közszolgálati média látogatása után meghalt.
Az orvosok szerint a kórházban gyakran nincs elég gyógyszer vagy megfelelő felszerelés. Sok család kénytelen hazavinni beteg gyermekét, mert nem tudja tovább fizetni az ellátást.
