Az IHM-es Sipos Peti Londonba vitte a feleségét. Az út azonban nem volt akadályoktól mentes.
„Egyik nap a neten szörfölve észrevettem, hogy Londonban Rick Astley-koncert lesz, és mivel ő Kriszti egyik kedvenc előadója, elkezdtem villámgyorsan jegyek után kutatni. Viszont a londoni bulira már elfogyott az összes belépő, de sikerült Robin Hood városába jegyet szerezni. Nottingham úgy 2 órányi vonatútra van Londontól. Az egész utazást rekordidő alatt megterveztem, minden jegyet megvettem, és teljes titoktartás mellett csak ennyit mondtam Krisztinek: 2 napra csomagolj be, holnap nagyon korán kelünk és indulunk valahová!” – emlékezett vissza az Irigy Hónaljmirigy oszlopos tagja a Blikknek.
„Másnap aztán a Budapest–London kétórás repülőút után meg is érkeztünk a lutoni reptérre. Csakhogy a pandémiás helyzet miatti egészségügyi és biztonsági ellenőrzések annyira lelassították a reptérről való kijutást, hogy lekéstük a vonatot. Jó drágán újra kellett venni a jegyeket, de mindegy is, mert a délutánt már Nottinghamben töltöttük; megnéztük a várat és Robin Hood szobrát, de több látnivaló nemigen akadt. Feleségemnek kezdett is gyanús lenni, hogy mit keresünk mi ott?! Végül rájött, és nagyon örült. Az esti Rick Astley-koncert pedig fantasztikus volt, teljes teltházzal és óriási hangulattal” – mesélte az énekes, akik miután megnézték a főbb nevezetességeket, körülbelül 3 órával a repülő indulása előtt már kint voltak a reptéren. Majd mikor lassan 5 órányi várakozás után megjelent egy szerelőkocsi a gépnél, és egy szakember derékig eltűnt a hajtómű turbinái közt, elkezdtek aggódni.
„Hamarosan bemondták, hogy mindenkit elhelyeznek egy közeli szállodában, merthogy ez a gép ma már nem száll fel, de reggel 6-ra legyünk ismét a check-in pultoknál. Igen ám, csakhogy közben a tranzitváró free shopjában rendesen bevásároltunk csokiból, én pedig egy különleges japán whiskyvel leptem meg magamat. Mikor reggel visszatértünk a helyszínre és ismét átmentünk a biztonsági kapun, már láttam, hogy a csomagomat félrehúzzák, és megy a sürgés-forgás. Hamarosan egy bukósisakos tűzszerész jelent meg egy spéci bőrönddel. Hiába lobogtattam a számlát, hogy előző este ott, a reptéri shopban vettem a whiskyt, elvitte a folyadékkal teli üveget. Döbbenten álltunk, és néztünk, hogy most akkor mi van? Szerencsére a shopban való reklamálás után az egyik eladó hölgy adott egy másik italt, és azt mondta, majd visszaszerzi a másikat. Hogy mi ebből számomra a tanulság? Amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra! Szóval egy nappal később, de élményekkel telve jöttünk haza Londonból, hiszen a következő bő fél évben, a június 11-i Groupama Aréna-beli jubileumi koncertünkig már nem igen lesz időm utazgatni, mert innentől kezdve szinte mindennap próbálunk a fiúkkal.”
