Az 1860-as években egy német orvost, Carl Wunderlichet egyetlen, szó szerint égető kérdés foglalkoztatta: vajon a láz önálló betegség, vagy csupán egy lappangó kór tünete? – teszi fel a kérdést a BBC.
Egy olyan korban, amikor a lázmérő használata még egyáltalán nem volt mindennapos, Wunderlich elképesztő vállalkozásba fogott. Tizenöt éven keresztül mérte a betegei hónaljhőmérsékletét – nőknél és férfiaknál, fiataloknál és időseknél egyaránt. Összesen 25 ezer pácienst vizsgált meg, ami több mint egymillió mérési adatot jelentett.
Ebből a hatalmas adatbázisból számolta ki a híres átlagot: az egészséges felnőttek normál testhőmérséklete 37 °Celsius fok. Ez az érték azóta is az orvostudomány egyik legfőbb alapköve. Wunderlich azt is rögzítette, hogy ha a hőmérséklet 38 °C fölé emelkedik, az már egyértelműen lázat jelez.
Bár más kutatók is hasonló eredményekre jutottak, Wunderlich adatbázisa olyan gigantikus volt, hogy az általa meghatározott 37 fokos határérték valóságos „szent tehénné”, egyetemes diagnosztikai mércévé vált – magyarázza Philip Mackowiak, a Marylandi Egyetem orvostörténésze és infektológusa. Máig ezt a számot tekintjük etalonnak, még akkor is, ha a modern mérések szerint az emberi test ma már hűvösebb, mint 150 évvel ezelőtt.
Wunderlich sok olyan dolgot állapított meg, amiről ma már tudjuk, hogy igaz a testhőmérséklet ingadozásával kapcsolatban – mondja Julie Parsonnet, a Stanford Egyetem infektológus klinikai orvosa.
Adatbázisából, amely főként a lipcsei kórház munkásosztálybeli betegeit vizsgálta, ahol orvosigazgatóként dolgozott, Wunderlich felfedezte, hogy a normál testhőmérséklet változó. Észrevette, hogy a nők testhőmérséklete magasabb, mint a férfiaké, a hőmérséklet az életkorral csökken, és a napszakok előrehaladtával is emelkedik.
A mai átlagember azonban bizonyítottan hűvösebb, mint 150 évvel ezelőtt élt embertársa: az amerikai férfiak testhőmérséklete körülbelül 0,59 fokkal alacsonyabb, mint a 19. század elején. Egy évtizeddel ezelőtt Parsonnet csapata három nagy adatbázist elemzett, amelyek közel 190 000 amerikai ember többszöri hőmérsékletmérését tartalmazták 1862 és 2017 között.
Az új normál érték közelebb van a 36,39 fokhoz. Számos korábbi és azóta végzett tanulmány is alátámasztja Parsonnet megállapításait. Életünk nagy részét tökéletes klímában töltjük, egy úgynevezett termoneutrális zónában, ahol nem kell dolgoznunk azért, hogy fenntartsuk a testhőmérsékletünket.
A csökkenő tendencia nem korlátozódik a fejlett országokban élő emberekre. Az Amazonas esőerdejében élő félnomád őslakos közösség, a tsimanék átlagos testhőmérséklete a 2000-es évek elején még 37 °C körül mozgott – mondja Adrian Jaeggi, a svájci Zürichi Egyetem biológiai antropológusa. 2018-ra azonban, két évtizednyi gyors társadalmi-gazdasági változást követően, az átlaguk 36,5 Celsius fokra esett vissza.
Számos tényező magyarázhatja a ma tapasztalható alacsonyabb átlagértékeket. Parsonnet például úgy véli, hogy ezek az általánosságban egészségesebb népességnek köszönhetők. Wunderlich idejében a várható élettartam 38 év volt. Ma ennek közel a duplája.
Hasonlóképpen, a tsimanék esetében a védőoltások és a jobb higiéniai körülmények javították az egészségi állapotot. A vécék és a cipőviselés is elterjedtebbek ma, mint 20 évvel ezelőtt, ami csökkenti a szennyezett talajon való mezítlábas járás során szerzett horogféreg-fertőzések számát.
A beltéri levegő hőmérsékletét is könnyebb ma szabályozni. Az amerikai otthonok legalább 88 százalékában van légkondicionáló, míg a brit házak hasonló hányada rendelkezik központi fűtéssel.
Mackowiak azonban úgy gondolja, hogy az átlagos testhőmérséklet csökkenésének egészen más oka lehet.
Amikor lehetősége nyílt személyesen megvizsgálni Wunderlich egyik üveghőmérőjét, Mackowiak elmondta nekem, hogy észrevette: az nagyjából 2 fokkal magasabbra volt kalibrálva, mint a modern hőmérők. Ez azt jelenti, hogy az ezekkel az eszközökkel végzett mérések 2 fokkal melegebbet mutattak, mint kellett volna.
Akkoriban a lázmérés nehézkes művelet volt – mondja Mackowiak. A nagyjából egy láb (kb. 30 cm) hosszú higanyos üveghőmérőket először olyan fix pontokkal kellett kalibrálni, mint a forrásban lévő víz és az olvadó jég. A betegeknek ezután 15-20 percig mozdulatlanul kellett feküdniük, mert eltartott egy ideig, amíg a hőmérséklet rögzült azokban a hőmérőkben. Más szóval, Wunderlich adatai eleve hibásak lehettek. Ráadásul hónaljban mérte a hőmérsékletet, nem pedig szájban, ami ma gyakoribb – ez pedig megnehezíti méréseinek összehasonlítását a maiakkal.



