A második világháború alatt több mint 200 000 nőt, főként dél-koreai, de tajvani, kínai és indonéziai nőt is rabszolgasorba kényszerített a japán hadsereg.
Tajvanon, amelyet Japán 1895 és 1945 között uralt, az évek során közel 60 nő jelentkezett túlélőként a tajpeji Nőmentő Alapítvány szerint, de legalább 2000-re becsülik a számukat.
Az alapítvány hétfőn közölte, hogy az utolsó ismert túlélő – aki nem akarta, hogy nevét nyilvánosságra hozzák, ezért csak „nagymamaként” emlegetik – május 10-én, 92 éves korában halt meg. Halálhírét csak a zártkörű temetés után hozták nyilvánosságra.
Az alapítvány közölte, hogy „továbbra is szorgalmazni fogja, hogy a tajvani tanterv, a Nemzeti Történeti Múzeum és a történelemkönyvek rögzítsék a tajvani „vigasztaló nők” (katonai szexrabszolgák) történelmi igazságát, hogy ez ne tűnjön el a nagymamák halála miatt”.
A nők rabszolgasorba taszítása Ázsia-szerte politikai töltetű kérdés. Bár a japán kormány elismerte a múltbeli atrocitásokat, az évtizedek során nem volt hajlandó teljes felelősséget vállalni a szexuális rabszolgasorba taszításért. A japán kormány azt állítja, hogy az áldozatokat civilek toborozták a katonai bordélyházakba, amelyek kereskedelmi céllal működtek.
Jeff Liu, a tajvani külügyminisztérium munkatársa elmondta: „A ‘vigasztaló nők’ ügye az emberi történelem egyik sebe, és a kormány nagy jelentőséget tulajdonított az egykori tajvani [túlélők] méltóságának és jólétének… és sürgetjük a japán felet, hogy nézzen szembe követelésünkkel, hogy kérjen bocsánatot és adjon kártérítést a tajvani ‘vigasztaló nők’ családjainak.”
Bocsánatkérést és kártérítést eleddig csak Dél-Korea kapott meg – írja a theguardian.com
