Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a maratonfutás nemcsak a vesét, az izmokat és a szívet, hanem az agyat is extrém mértékű terhelésnek teszi ki. Mindez pedig azzal a furcsa következménnyel jár, hogy agyunk akár saját zsírszöveteit is elkezdheti lebontani az energiahiány miatt – írja a Live Science.
Egy március 24-én publikált tanulmány szerzői megfigyelték, hogy közvetlenül a verseny után csökkent egy kulcsfontosságú idegszövet, a mielin jelenléte a futók agyában. Ez a zsírszövet felel az idegsejtek közötti kapcsolatok szigeteléséért és védelméért. Most pedig az is kiderült: fokozott anyagcserével járó helyzetekben – például egy maraton során – az agy ezt is energiaforrásként használja fel.
Miután a szervezet kimeríti elsődleges energiaforrását, a glükózt, átvált a zsíranyagcserére. Az agy energiaszükséglete azonban hatalmas. A test teljes energiaszükségletének mintegy 20%-át emészti fel. Ennek következtében különösen sérülékennyé válhat, ha nincs elegendő „üzemanyag” a rendszerben.
Pedro Ramos Cabrer idegtudós, a tanulmány társszerzője szerint a fő cél most az volt, hogy feltárják: ebben esetben vajon milyen tartalék-energiaforrásai lehetnek az agynak. Korábbi állatkísérletek már sejtették, hogy a mielin lebontásából származó zsírsavak segíthetnek a sejtek túlélésében. Emberi bizonyíték azonban eddig nem állt rendelkezésre.
A kutatók tíz maratonfutó agyát vizsgálták meg MRI segítségével 48 órával a verseny előtt. Majd ezt megismételték két nappal, két héttel és két hónappal a maraton után is. Az MRI-képek azt mutatták, hogy két nappal a versenyt követően 12 agyterületen csökkent a mielinhez kapcsolódó vízmolekulák jelenléte, akár 28%-kal is. Ezek a változások pedig elsősorban a mozgáskoordinációért és az érzelmi szabályozásért felelős agyterületeken jelentkeztek.
A jó hír viszont, hogy két hónappal később a futók agyi mielinszintje visszaállt a normál értékekre. „Ez arra utal, hogy a változás visszafordítható” – mondta Cabrer.
„A mielin olyan, mint egy fürdőkád. Folyamatosan töltjük, de le is eresztünk belőle. A kutatás erős bizonyítéka annak, hogy a maraton utáni metabolikus igények miatt ez a körforgás felgyorsul. Az üzemagyag a szokásosnál gyorsabban fogy. Ez pedig az agy zsugorodásához vezethet.”
Különösen fontos lehet mindez olyan betegségeknél, mint az ALS (hétköznapi nevén idegsorvadásos betegség). A tudós szerint ugyanis elképzelhető, hogy az extrém sportterhelés súlyosbíthatja a betegek állapotát, de ennek megerősítésére további kutatásokra van szükség.
A maratonfutás tehát nemcsak a szívet és az izmokat teszi próbára, hanem az agy működését is megviselheti – még ha átmenetileg is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk a hosszútávfutás örömeiről. Testünk és agyunk ugyanis képes a folyamatos megújulásra.