A történelmi dráma, amelyben Cillian Murphy játssza az atombomba atyját, már a Golden Globe-on is több díjat nyert. Az amerikai Új-Mexikó államban található tesztpálya helyi lakosai, ahol 1945. július 16-án felrobbantották a világ első atombombáját, a filmmel ellentétben, másképp emlékeznek az eseményre.
„Apa, felrobbant a Nap?”
Wesley Burris számára, aki első kézből látta a robbanást, és a tesztterület sok más környező lakosának ez egy megmagyarázhatatlan élmény volt, amelynek szörnyű következményei voltak. A környékről sokan rákos megbetegedést kaptak az azt követő évtizedekben.
Burris még gyerek volt, amikor a nukleáris robbanás 40 kilométerre a szülei házától, az Egyesült Államok Új-Mexikó államának egyik sivatagában, hajnali fél hatkor bekövetkezett. A hatalmas erejű robbanás összetörte az ablaküvegeket, és üvegszilánkok repültek a négyéves Wesley Burris és bátyja füle körül. „Olyan fényes volt, hogy semmit sem láttam” – mondta Burris. „Emlékszem, hogy megkérdeztem: Apa, felrobbant a Nap?”
Burris most 83 éves, és még mindig csak néhány kilométerre lakik attól a titkos kísérleti helyszíntől, ahol J. Robert Oppenheimer atomfizikus és csapata a második világháború végén óriási időhiányban megépítette az első atombombát. Nolan filmje a Trinity tesztpályát egy sivatagként ábrázolja, a valóságban azonban nemcsak Oppenheimer munkatársai, hanem több ezer ember is élt a mindössze 80 kilométeres körzetben.
Akkor még egyikük sem tudta, hogy miért emelkedik a horizonton ez a hatalmas gomba alakú felhő. „Nem féltünk tőle. Mert nem ölt meg minket közvetlenül” – emlékezett vissza Burris. Az akkoriban 15 000 méter magasra a levegőbe repült, majd az azt követő esőzésekkel nagy területen elterjedt radioaktív anyag következményei ma már túlságosan is ismertek. Burris testvére rákban halt meg. A nővére és a lánya szintén rákos lett. Burris maga is bőrrákban szenved. A nyilvánvaló összefüggés ellenére a nukleáris teszt áldozatai soha nem kaptak kártérítést.
„Velünk már senki sem törődött”
„Laboratóriumi állatok voltunk” – mondta Tina Cordova, aki túlélte a rákját, és az alapítványával a sugárzás áldozatainak igazságszolgáltatásáért küzd. „A kísérleti állatokat legalább utólag megvizsgálják. Velünk már senki sem törődött”. Cordova szerint a latínókat és az őslakosokat különösen érintik a következmények.
Cordova pozitívumként értékeli, hogy az „Oppenheimer” című film világszerte emberek millióinak figyelmét hívta fel a Trinity kísérleti telepen folytatott tevékenységekre. „De nem ment elég messzire” – mondta. Most az Oscar-díjkiosztóhoz fűzi reményeit. Burris szerint az „Oppenheimer” egy rakás hazugságból áll, és a háromórás filmeposz egy szót sem szól az atomkísérletek következtében bekövetkezett sok halálesetről – írja a krone.at.
„Figyelemre méltó lenne, ha bármelyikük azt mondaná az Oscar-gála alatt: Szeretném elismerni az új-mexikóiak áldozatait és szenvedését” – mondta az aktivista. Cordova szerint ezzel az amerikai kongresszusra is nagyobb nyomás nehezedhetne, hogy kártérítést nyújtson az új-mexikói károsultaknak. Eddig ugyanis csak a későbbi nukleáris tesztek által érintettek kaptak támogatást Nevada, Utah és Arizona államokban.
