Nem valami sci‑fi, hanem genetika: A megfelelő génvariánssal felszerelt emberek egyszerűen nem engedik be a vírust a sejtjeikbe. A titok kulcsa egy fehérje a sejtfelszínen, amit CCR5‑nek hívnak. Normális esetben a HIV ezt a „bejáratot” használja, hogy belépjen az immunsejtekbe. De létezik egy természetes mutáció -a CCR5-Δ32- amely miatt a receptor nem működik. Ha valaki mindkét szülőtől megkapja ezt az allélvariánst (azaz homozigóta), a vírusnak egyszerűen nincs kapuja.
Azok, akik csak egy példányt örököltek (heterozigóták), nem teljesen „immunok”, de számottevően kisebb az esélyük a fertőződésre – tanulmányok szerint akár 70 %-kal is csökkenhet a rizikó.
Az egyik leghíresebb példa erre az Stephen Crohn nevű férfi: rengeteg fertőződésnek volt kitéve, mégsem kapta el a vírust. A mutációja miatt az orvosok „az embert, aki nem kaphat AIDS‑et” becenéven emlegették.
De nem csak annyiról van szó, hogy egyes szerencsések szinte immunisak. Az is történt, hogy olyan beteg, aki már AIDS‑szel élt, kapott donor‑őssejt‑átültetést egy CCR5‑Δ32 homozigóta személytől, és a betegség nyomát sem találták többé a szervezetében. Hosszú évek után is HIV‑mentes maradt.
Persze nem minden fenékig tejfel: a mutáció meglehetősen ritka – becslések szerint az európai származású embereknek csak kb. 1 %-a homozigóta CCR5‑Δ32‑vel. Ráadásul a védelem sem abszolút: a vírus néha más „bejáratót” is használ, így az ellenállás nem minden HIV‑törzzsel szemben garantált.
Mégis a tudomány hitelesen igazolta: ha valaki hordozza ezt a különös génmutációt, sokkal, de sokkal nehezebb számára a fertőződés.
