Az Ítéletnap Órája 2025-ben 89 másodpercre áll éjféltől, ami az emberiség történetének eddigi legközelebbi pontja a globális katasztrófához. A tudósok ugyanakkor hangsúlyozzák: valójában soha nem fogjuk látni, hogy az óra elérje a nullát.
A baljós szimbólumot 1947-ben hozták létre azok a tudósok, akik részt vettek a Manhattan-tervben. Az óra metaforaként szolgál arra, mennyire került közel az emberiség a saját pusztulásához. Az éjfél a civilizáció visszafordíthatatlan összeomlását jelképezi, a mutatók pedig most minden eddiginél veszélyesebb állásban vannak.
A chicagói székhelyű Bulletin of the Atomic Scientists évente állítja az órát. Figyelembe véve a geopolitikai feszültségeket, a klímaváltozást és a nukleáris fegyverkezés kockázatait.
Rachel Bronson, a szervezet vezérigazgatója szerint az éjfél azt jelentené, hogy „nukleáris csapás vagy katasztrofális klímaváltozás eltörölte az emberiséget”. Hozzátette: „Soha nem akarunk eljutni odáig, és amikor megtörténik, azt már nem is fogjuk tudni.”
2025 január 28-án a Bulletin 89 másodpercre állította az órát, ami a legközelebbi érték az indulása óta. A szervezet figyelmeztetése szerint az emberiség „példátlan veszély” időszakát éli, amelynek egyik fő oka az Oroszország és Ukrajna közötti háború miatt rendkívül kockázatossá vált nukleáris helyzet – írja a Mirror.
A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov korábban aggodalmát fejezte ki. Ugyanakkor a NATO-t és az Egyesült Államokat okolta a feszültség fokozásáért, hangsúlyozva, hogy Oroszországnak „különösen ébernek és felkészültnek” kell lennie.
A nukleáris fenyegetés mellett egyre hangsúlyosabb szerepet kap a klímaváltozás is, amelyet a Bulletin 2007 óta számításba vesz. Sivan Kartha, a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet kutatója szerint a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás tovább nő, rekordokat dönt, miközben a szélsőséges időjárási jelenségek egyre inkább a klímaváltozáshoz köthetők.
A szervezet tagjai ugyanakkor hangsúlyozzák: az Ítéletnap Órája nem a reménytelenség jelképe. Robert Rosner professzor szerint inkább „kanári a szénbányában”, amely arra figyelmeztet, hogy az emberiség képes lehet összefogással kezelni a globális válságokat.
Az óra legmesszebb 1991-ben állt az éjféltől, a hidegháború végén, amikor az Egyesült Államok és Oroszország aláírta a stratégiai fegyvercsökkentési megállapodást. Akkor a Bulletin úgy fogalmazott: „Lelepleződött az az illúzió, hogy a több tízezer nukleáris fegyver garantálná a nemzeti biztonságot.”
