Sáfrány Emese elmondta, szerinte miért mennek tönkre a házasságok. A légtornász hangot adott véleményének, és egy igen komoly téma boncolgatásába kezdett.
„Minden kapcsolatnak az egyik legszebb időszaka, amikor izgatottan várjuk a baba érkezését, tervezgetjük a szobáját, találgatjuk vajon, hogyan fog kinézni, de jó is lesz majd tologatni a közös gyermekünket…. Ilyenkor mindenki előtt csak szép képek jelennek meg a családról, a jövőről. Úgy képzeljük boldogok, kiegyensúlyozottak leszünk… A valóság azonban teljesen más” – kezdte Aleska közösségi oldalán. – Sokszor a környezetünk nem beszél a nehézségekről. Amikor tervezzük, és várjuk a pici jövevényt, még nem tudjuk mi az, hogy GYEREK. A gyerek, akiről gondoskodni kell, törődni vele, vigyázni rá, óvni, szeretni, próbálni megismerni a szükségleteit, miért sír, mi baja…. Sok-sok új dolog, és aggodalom lép be az életünkbe. Már nem feltétlenül egymás szükségleteit nézik a szülők, hanem a kicsiét. Folyamatos idegesség, főleg az első időben, amikor még szokniuk kell egymást mindhármójuknak. Sokszor az is problémát okoz, hogy nem csinálhatod azt amit szeretnél, csak akkor, amikor tudod, vagy akár le is kell mondanod róla. Nem mehetsz oda, ahova szeretnél, csak, ha épp időd van rá, vagy valaki addig vigyáz a babára. Nem alszol addig és amennyit akarsz, mert már van egy kisember, akiért Te és Ti feleltek, akinek Ti vagytok, és aki Tőletek kapott életet, és Ti vagytok az élete! Sok lemondás, sok újdonság és hatalmas felelősség! Ez mind egy gyerekkel jár! Az élet átalakul, az addigi párkapcsolat már más lesz, család lesztek! Sok apuka (néha az anyukák is) nem bírja a sok lemondást, a sok felelősséget, és inkább menekül, vissza a régi laza életébe, a haverok-buli…, mert ott nincsenek gondok. Szóval rengeteg új probléma okoz feszültséget egy kapcsolatban a baba születése után. Viszont a babának nyugalom szükséges, nem állandó feszültség és veszekedés. Amellett, hogy a szülővé válás szerintem a világ leggyönyörűbb dolga, elismerem talán az egyik legnehezebbje is. De nem lehetetlen jól csinálni, sőt, igen is lehet úgy, hogy működjön.”
