A pingvinek tollazata imádnivaló kis szmokingnak tűnik, de egy új kutatás kimutatta, hogy nagyon praktikus célt is szolgálnak. Úgy tűnik, hogy az afrikai pingvinek és két közeli rokonuk a hasukon lévő pöttyöket „névtáblaként” használják. Ennek segítségével azonosítani tudják egymást, még a pingvinek nyüzsgő tömegében is.
Nem csak az emberek képesek arra, hogy sajátos jegyek és jellemzők alapján azonosítsák a fajukhoz tartozó egyedeket. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a főemlősök is képesek erre. A papírdarazsak például képesek felismerni más darazsak arcát. Egyes papagájok pedig a jelek szerint olyan neveket adnak az utódaiknak, amelyeket sajátos formában csipognak.
A madaraknál az egyedek azonosításának képessége nagyrészt hangjelzéseken alapul, nem pedig vizuális jelzéseken.
A Bewick-hattyú, egy Európában található, különösen apró termetű hattyúfaj. Látás alapján azonosítják egymást. Azt azonban eddig nem lehetett tudni, hogyan csinálják. Nos, ez egészen addig volt így, amíg a pingvinek fel nem battyogtak a kutatók radarjára.
A Róma melletti Zoomarine Italia tengeri parkban tartott afrikai pingvinek (Spheniscus demersus) kolóniájában figyeltek fel arra, hogyan ismerik fel egymást a madarak.
Luigi Baciadonna pszichológus szerint feltűnőek a kis pöttyök a madarakon. A minták minden egyes pingvinnél egyediek, így az állatkerti dolgozók azonosítani tudják és szemmel tudják tartani az általuk gondozott állatokat. Vajon a madarak is ugyanerre a célra használják ezeket a jeleket?
Ennek vizsgálatára Baciadonna és kollégái egy egyszerű tesztet állítottak fel a parkban. Etetési időben egy pingvint óvatosan bevezettek egy kis ketrecbe. A tér végén két életnagyságú fénykép volt más pingvinekről. Az egyik a bezárt pingvin párjáról, a másik pedig a kolónia egy másik tagjáról.
A cél az volt, hogy kiderüljön, a bezárt pingvin több ideig nézi-e a párjáról készült képet, mint a másikat. A kutatók azt látták, hogy a pingvinek valóban hosszabb ideig (átlagosan 23 másodpercig) nézték a társuk képét, mint a másikét.
Ezt követően a csapat megszerkesztette a pingvinek fotóját, eltávolították a pöttyöket. Ezután megismételték a kísérletet két képpel. Az egyiken a pingvin párja volt látható, a másikon pedig ugyanaz a madár a pöttyök nélkül. A madarak ismét több időt töltöttek azzal, hogy a társukról készült, jelekkel ellátott képet nézték.
Végül egy harmadik tesztben a pingvineknek az első teszthez hasonlóan két képet mutattak (a társuk és a kolóniájuk másik tagjának fotóját). Ebben a változatban viszont mindkét képről eltávolították a pöttyöket. És, ahogyan azt már sejteni lehetett, a madarak nem ismerték fel a társukat.
Úgy tűnik tehát, hogy az azonos fajhoz tartozó más egyedek felismerésének képességével több állat rendelkezik, mint azt korábban gondolták.
