A fűtési szezon közeledtével egyre többen szerzik be a téli tüzelőt, ám a tűzifapiacon könnyű kellemetlen meglepetésekbe futni. A hasonlóan hangzó mértékegységek mögött ugyanis jelentősen eltérő mennyiségű fa rejtőzhet, így aki nem kellően körültekintő, akár komoly veszteséget is elszenvedhet.
Gyura Károly okleveles erdőmérnök, fatermesztési szakmérnök és erdőpedagógus szerint már a vásárlás előtt érdemes tisztázni néhány alapvető kérdést. Nem mindegy például, hogy az eladó tömör köbméterben, erdei köbméterben, rakott vagy ömlesztett űrméterben számolja a mennyiséget – írja az AgroInform.
Nem minden köbméter ugyanaz
A legnagyobb félreértések abból adódnak, hogy a hétköznapi szóhasználatban szinte minden farakásra azt mondjuk: „egy köbméter”. A valóságban azonban jelentős különbségek lehetnek.
A tömör köbméter egy 1x1x1 méteres, hézag nélküli fatömeget jelent. Ezzel szemben a tűzifa rakása során a rönkök között mindig maradnak kisebb-nagyobb légüregek, ezért alakult ki az úgynevezett erdei köbméter fogalma.
A szakember szerint az erdei köbmétert jellemzően egy méter hosszú, egy méter széles és 1,7-1,75 méter magas sarangként számolják. Ezért fontos, hogy a vásárló mindig pontosan tisztázza, milyen méretekkel számol az eladó.
A szállítójegy sok mindent elárul
A hatályos szabályok szerint a tűzifa értékesítésekor a szállítójegyen pontosan szerepelnie kell többek között:
- az eladó és a szállító adatainak,
- a fa származási helyének,
- a fafaj megnevezésének,
- a mennyiségnek és annak mértékegységének,
- az alkalmazott átváltási tényezőnek.
Ha az eladó nem hajlandó számlát, nyugtát vagy szállítójegyet adni, az komoly figyelmeztető jel lehet.
Nem elég elöl megmérni a rakást
A szakember arra is figyelmeztet, hogy a gondosan felrakott sarang eleje könnyen megtévesztheti a vásárlót. A rakást érdemes hátul és több ponton is ellenőrizni, mert előfordulhat, hogy a farakás csak az elején éri el a megadott magasságot.
Az alátétfákra is figyelni kell. A sarangot gyakran 8-15 centiméter vastag alátétekre helyezik, amelyek nem számítanak bele automatikusan a tényleges tűzifa mennyiségébe.
A fafaj sem mellékes
A tűzifát három nagy csoportba sorolják:
- kemény lombos,
- lágy lombos,
- fenyő tűzifa.
A tölgy, bükk, gyertyán vagy kőris hosszabban ég és nagyobb fűtőértékkel rendelkezik, míg a nyár vagy a fűz gyorsabban elég. Ezért nem elegendő annyi információ, hogy „vegyes tűzifa”, hiszen az összetétel jelentősen befolyásolja a fa értékét és használhatóságát.
A nedves fa drága mulatság lehet
Sokan tömegre vásárolják a tűzifát, ám ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy jelentős részben vizet fizetnek meg. A frissen kitermelt fa nedvességtartalma akár az 50-60 százalékot is elérheti.
A nedves tűzifa:
- nehezebben gyullad,
- rosszabb hatásfokkal ég,
- több füstöt termel,
- fokozza a korom- és kátránylerakódást.
A megfelelő fűtéshez általában legfeljebb 20 százalékos nedvességtartalmú fa ajánlott.
Tíz kérdés, amit mindig tegyünk fel
Gyura Károly szerint rendelés előtt érdemes tisztázni:
- milyen fafajt kapunk,
- milyen mértékegység alapján történik az elszámolás,
- rakott vagy ömlesztett állapotban mérik-e,
- milyen hosszúak a darabok,
- mikor vágták ki a fát,
- mennyi a nedvességtartalma,
- tartalmazza-e az ár a szállítást és a rakodást,
- illetve kapunk-e minden szükséges bizonylatot.
A szakember szerint a legfontosabb szabály egyszerű: a „köbméter” kifejezés önmagában nem jelent semmit. A vásárlónak mindig tudnia kell, pontosan milyen mennyiséget, milyen fafajt és milyen minőségben kínálnak számára. Ha erre az eladó nem ad egyértelmű választ, érdemes másik forrást keresni.
