Egyedül maradt a gödöllői Farkasemberként híressé vált Horkai Zoltán. Ugyanis menyasszonya, Nika elhagyta a közös otthonukat, mert elege lett abból, hogy a farkasok sorra megölték a házikedvenceit. Ezért két év után visszaköltözött a gödöllői Jurassic Parkból az édesanyja otthonába. Ottjártunkkor Zoltán éppen egy háromhetes, csetlő-botló kis ordast etetett. Ugyanis az apró jószág anyja elpusztult, így a világhírű állat-koordinátor lépett a helyére. A férfi három óránként tápszert készít és cumisüvegből megeteti az apró kölyköt. Az idilli látványt egy farkas tutulása töri meg. Egyre többen csatlakoznak hozzá. Végül már az egész csorda vonít.
Egymásnak estek a farkasok
„Nem mindig vidám az élet itt a farmon – mondja keserűen Horkai Zoltán. – Mozi, a 350 kilós barna medvénk például egy olyan farkassal élt együtt, amelyik mindig beleharapott, majd eliszkolt. Egy alkalommal Mozi elkapta a farkast, egyetlen mozdulattal letépte a fejét, amit ugyanazzal azzal a lendülettel eldobott.” Zoltán szerint a pechsorozat másfél hónapja azzal kezdődött, hogy néhány farkas átmászott a két kifutót elválasztó kerítésen. Megölték az egyik fajtársukat, a másikat, Dantét pedig nagyon durván megtépték.
„Nika a saját testi épségét kockáztatva megmentette Dantét. Néhány csendes nap következett, majd három sarki farkas megölte Nika két kakasát és a tyúkjait. Azokat Nika nevelt kiscsirke koruk óta. Pár nyugodt nap után jött a horror váltott. Az egyik farkas elkapta és megölte a menyasszonyom három kecskéjét. Kiderült, pont Dante volt a vétkes, amit Nika korábban mentett meg. Innentől valami megtört Nikában. Neki az a küldetése, hogy állatokat ment. És nem az, hogy a pusztításuk után gyászolja a kedvenceit.”
Elköltöznek Gödöllőről
Zoltán most ingázik Gödöllő és Pilis között. A forgatásokra Nika nélkül utazik, két alkalmazottja segít a vadállatok gondozásában. A lány már nem akar visszatérni Gödöllőre, haraggal gondol a farkasokra. „Szerencsére nem belőlem, hanem a farmból lett elege. Úgy tervezzük Nikával, hogy hamarosan összeházasodunk, és elköltözünk a Velencei tó mellé. Van ott 25 hektár földünk, ahová felépítjük az új házunkat, a tágas és biztonságos kifutókat – sorolja Zoltán. Elérkezett az újabb etetési idő, a kisfarkas türelmetlenül bekapja az ujjamat. Tűhegyes tejfogával beleharap, majd az állkapcsával olyan erővel rászorít, hogy csillagokat látok. Na, egyetlen pillanat alatt elszállt minden illúzióm a ragadozókkal való, romantikus együttélésről.
