Kína kommunista múltjához való visszatérésként a kormány hivatalos lapja újra bevezetné a „tchung-cse” – vagyis „soudruh” – megszólítást, ami lényegében elvtársat jelent. Ez évtizedekkel ezelőtt általános volt Mao Ce-tung idején. A javaslat a modern megszólításokat – mint a „sien-seng” (úr), „mej-nü” (szépség) vagy „lao-pan” (főnök) – burzsoá hatásúnak és a munkásosztályt rombolónak titulálja.
A javaslat azonban komoly akadályba ütközik: a „soudruh” szó az 1990-es évektől kezdve a kínai szlengben a melegek megnevezésévé vált. A legnagyobb kínai LMBTQ+ jogvédő szervezet, a Pekingi Tongzhi Központ is ezt a kifejezést használta a nevében, egészen 2023-ig, amikor a hatóságok nyomására bezárásra kényszerült.
A megszólítás visszahozására tett kísérlet így nemcsak a nyelvi változásokkal, hanem a társadalmi egyenlőtlenségekkel is szembesül. Egy népszerű Weibo-hozzászólás találóan fogalmaz: „Kit szólítsunk soudruhnak? Azt, akinek ugyanannyi pénze, munkája és jogai vannak? A pár ezer jüant kereső aligha nevezné soudruhnak azt, aki tízezreket visz haza.”
A nosztalgiahullám részeként a hatalom „vörös turizmust” is népszerűsít: Mao Ce-tung életének helyszíneit látogatják szervezett utak keretében, ahol egyoldalúan dicsőített történelemórák zajlanak – erőszakról, tömegmészárlásokról egy szó sem esik – írja az Economist.
Bár a kifejezést már 2015-ben visszavezették a kommunista párt belső szóhasználatába, a társadalmi nyelvhasználat már másképp alakult. A „soudruh” újraélesztésének célja a hazafias érzület erősítése, de a közvélemény nem osztozik a lelkesedésben – különösen, amikor a valóságos egyenlőség hiánya ennyire szembetűnő.