Egy rendőrnek minden körülmények között helyt kell állnia, de hogy egy szökött tigrist Budapest közepén hogyan kell leteríteni, azt sehol nem tanítják. Bárány János százados ezt hibátlanul megoldotta. Sokszor helyén volt a szíve, amikor az életét kockáztatva kellett intézkednie. De a legkülönösebb ez az 1989-ben történt eset volt.
„December 4-én kaptuk a riasztást, hogy egy tigris kószál Budapesten. Amikor befutott a hír, mindenki nevetett, azt hittük, valaki viccel – idézte fel a történteket a police.hu-nak Bárány János. – A szerencsétlen jószág bevette magát a rekettyésbe, ott bujkált. A vadászok nem merték kilőni altatólövedékkel, mert azt mondták, legalább 10-15 perc, mire hatni kezd, és addig ki tudja, hogy mit csinál a tigris. Mi parancsot kaptunk, hogy mivel emberre támadt, ezért az állampolgárok védelmében ki kell lőni.”
Vadászpuskával várta őket a rabló
„A helyszínen két kolléga átment a síneken, hogy felzavarják – folytatta a százados. – Az állat éppen feléjük ugrott a bokorból, amikor sikerült eltalálnom. Szép nagy macska volt, mikor elrugaszkodott, mindenki tüzet nyitott rá, amivel tudott. Utólag az állatorvos derítette ki, hogy az én lövésem végzett vele, sikerült szíven találnom röptében” – mesélte Bárány százados. Aki egy évvel később ismét bizonyította, hogy nem ijed meg a saját árnyékától. Pusztaszabolcson tűzharcba keveredett egy vadászpuskával lövöldöző rablóval. A börtönből frissen szabadult férfi rálőtt egy taxisofőrre, majd egy házban felkészült a rendőrök érkezésére. Amint az egyenruhások beléptek az ajtón, máris tüzelt rájuk.
Rárúgta az ajtót a lövöldözőre
„Talán egyet vagy kettőt léptünk, amikor jött az első lövés, ami vállon találta a kollégámat. Majd süvített a második is, amivel szerencsém volt. Az ajtófélfába csapódott, és így nem lőtt mellbe, hanem ami a lövedékből levált, az gellert kapott, az kapta el a másik kollégám combtövét. A parancsnokom szólt, hogy előre, így mentem tovább, rúgtam be a szoba ajtaját, ahonnét az elkövető tüzelt” – mesélte Bárány János.
„Azonnal visszalőttünk, az ember pedig eldobta a fegyvert, és feküdt a földön. Ott nem volt mese, amikor vadászpuskával odacsördítenek, muszáj válaszolni. A kollégát, akit lágyékon talált a lövedék, én húztam ki a házból, de addigra már mindenkit megbilincseltek, akit kellett. A kiképzés azonnal beugrott, nem azzal foglalkoztam, hogy rám lőttek, vagy azzal, hogy eltalálták a társamat. Hanem azzal, hogy menjek előre és semlegesítsem a fenyegetést.” Bárány János százados húsz év szolgálat közben kétezer éles bevetésen vett részt. Most nyugdíjasként rendőr és honvéd fiatalokat oktat többek között közelharcra.
