A mesterséges intelligencia vigaszt nyújthat a szeretteik elvesztésétől szenvedő embereknek is. Egy sor úttörő, de potenciálisan ellentmondásos kezdeményezés révén.
Hogyan működnek a mesterséges intelligencia „feltámasztásai”, és vajon annyira disztópikusak-e, mint ahogyan azt elképzeljük?
Így működik a feltámasztás
Az elmúlt néhány évben a mesterséges intelligencia-projektek lehetővé tették az elhunyt személyek digitális „feltámasztását”. Lehetővé téve a barátok és rokonok számára, hogy beszélgessenek velük. A felhasználók általában az elhunytról szóló információkat adják meg a mesterséges intelligencia eszközének. Ezek lehetnek szöveges üzenetek és e-mailek, vagy egyszerűen személyiségalapú kérdésekre adott válaszok.
Az MI-eszköz ezután feldolgozza ezeket az adatokat, és úgy beszélget a felhasználóval, mintha ő lenne az elhunyt. Az egyik legnépszerűbb projekt ezen a téren a Replika – egy chatbot, amely képes utánozni az emberek szövegírási stílusát.
Más cégek azonban már azt is lehetővé teszik, hogy a halott személy látható is legyen a képernyőn, miközben beszélgetünk vele.
A Los Angeles-i székhelyű StoryFile például mesterséges intelligenciát használ arra, hogy az emberek megszólaljanak a saját temetésükön. A személy az elhalálozása előtt felvehet egy videót, amelyben megosztja élettörténetét és gondolatait. A temetés során a résztvevők kérdéseket tehetnek fel, és az MI technológia kiválasztja a releváns válaszokat az előre felvett videóból.
Júniusban az amerikai székhelyű Eternos is címlapokra került azzal, hogy mesterséges intelligenciával működő digitális túlvilági életet hozott létre egy személyről. Az év elején kezdeményezett projekt lehetővé tette ugyanis a 83 éves Michael Bommer számára, hogy hátrahagyja önmaga digitális változatát, amellyel a családja továbbra is kapcsolatba léphet.
Amikor pedig egy dél-koreai anya találkozott halott lánya mesterséges intelligenciával létrehozott másolatával a virtuális valóságban, az érzelmes találkozásról készült 2020-as videó heves online vitát váltott ki arról, hogy az ilyen technológia segít vagy árt a felhasználóinak – írja az aljazeera.com.
Jason Rohrer, a Project December alapítója, aki szintén mesterséges intelligenciát használ a halottakkal való beszélgetés ösztönzésére, azt mondta, hogy a legtöbb felhasználó jellemzően „szokatlan mértékű traumán és gyászon” megy keresztül. Az MI-t a gyásszal való megbirkózást segítő eszköznek tekinti. „Sokan hajlandóak bármit kipróbálni. Mert a gyászuk annyira leküzdhetetlen és fájdalmas számukra” – állítja.
A projekt lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy ismert közéleti személyiségek mesterséges intelligenciával létrehozott másolataival, valamint olyan személyekkel is beszélgessenek, akiket személyesen is ismerhetnek.
„Azok az emberek, akik a halottakkal való beszélgetés ösztönzésére használják a szolgáltatást, gyakran tapasztalják, hogy ez segít nekik a lezárásban. A robotok lehetővé teszik számukra, hogy kifejezzék a váratlanul elhunyt szeretteiknek kimondatlanul maradt szavakat – mondta Rohrer.
Káros lehet a gyász feldolgozásában
Egyes szakértők és megfigyelők óvatosabbak a mesterséges intelligencia feltámasztásával kapcsolatban. Megkérdőjelezve, hogy a mélyen gyászoló emberek valóban megalapozott döntést tudnak-e hozni az alkalmazásáról, és figyelmeztetnek annak káros pszichológiai hatásaira.
„A gyász valójában nagyon fontos. A fejlődés fontos része, hogy képesek vagyunk elismerni egy másik ember hiányát” – mondta Alessandra Lemma, az Anna Freud Nemzeti Gyermek- és Családközpont tanácsadója. Ám „a hosszan tartó használata megakadályozhatja az embereket abban, hogy megbékéljenek a másik személy hiányával” – figyelmeztetett Lemma.
Lemma, aki a gyászrobotok pszichológiai hatását kutatta, azt mondja, hogy bár aggódik a terápiás kontextuson kívüli használatuk következményei miatt, képzett szakemberrel a terápia kiegészítéseként biztonságosan használható.
A technológia támogatói azzal érvelnek, hogy a digitális korszak egyszerűen az élettörténetek megőrzésének új módjait hozza el, és potenciálisan betölti a hagyományos családi történetmesélési gyakorlatok eróziója által hagyott űrt.
