Az őszi napéjegyenlőség már mögöttünk van, s vele együtt a természet újabb fordulópontjához érkeztünk. A nappalok lassan rövidülnek, az esték hosszabbra nyúlnak, és a fény egyre bizonytalanabbul küzd meg a felhők sötét szöveteivel. Szerdán mindezt az időjárás is megpecsételi: az égbolt nagy részét szürke takaró borítja, a nap csak szórványosan, rövid időre bukkanhat elő, mintha utoljára intene mosolyt a szeptembernek.
A nyugati megyékben már a délelőtt is hozhat gyenge esőt, de a fordulat csak délután, estefelé érkezik igazán. Délnyugat felől kiterjedt csapadékzóna sodródik fölénk, amely egyre többfelé borítja be az országot esővel, záporral, sőt a déli területeken még zivatar sem kizárt. A természet hangja így erősödik fel: a csendet a vízcseppek kopogása és a szél harsogása töri meg.
A légmozgás ugyanis szintén főszereplő lesz. Az északkeleti szél országszerte élénknek ígérkezik, de Borsod környékén helyenként erőre kap, sőt viharossá válik. A fák lombjai már amúgy is a hullás felé tendálnak, most azonban a széllökések siettethetik az elmúlás jeleit.
A hőmérséklet is jelzi, hogy az ősz egyre inkább érvényesíti akaratát. Az ország túlnyomó részén még 21–27 fok közötti meleggel számolhatunk, ám az Alpokalján és Borsod északi részein már csak 16–20 fok mutatkozik majd. Ez a kontraszt mintha csak a nyár utolsó szalmaszálát és az ősz kibontakozó hűvösét állítaná egymás mellé.
A szerdai nap így nem csupán időjárási fordulatot hoz, hanem szimbolikus üzenetet is: a fény és árnyék küzdelméből lassan az utóbbi kerül ki győztesen. Az ősz immár nem csak a naptárban, hanem az égbolton, a levegő ízében és a föld illatában is jelen van.
