Az ember hirtelen levegő után kapkod, amikor szembesül ezzel a történettel: a kilencvenes évek elején, a boszniai háború legsötétebb napjaiban állítólag jómódú olasz és más külföldi „turisták” fizettek azért, hogy védtelen civilekre lőhessenek a Szarajevót körülölelő szerb állásokból. A milánói ügyészség most hivatalosan is vizsgálja ezeket az elképesztő vádakat, amelyekről évtizedek óta csak suttogtak, most azonban konkrét tanúvallomások kerültek elő – adta hírül a BBC.
A történetet egy olasz újságíró, Ezio Gavazzeni tárta fel, aki „embervadászatnak” nevezi azt, amit szerinte „nagyon gazdag, fegyvermániás” férfiak műveltek. Fizettek azért, hogy férfiakat, nőket, sőt gyerekeket vehessenek célkeresztbe a boszniai fővárost körülvevő tűzgyűrűben. Szerinte külön tarifákat állapítottak meg attól függően, ki volt a célpont. A szarajevói ostrom négy éve alatt több mint 11 ezer ember vesztette életét. A vádak szerint némelyikük olyanok golyójától halt meg, akik puszta szórakozásból érkeztek oda.
A mostani eljárás kulcsa egy bosnyák katonai hírszerzőtiszt vallomása. Ő azt állítja: már 1993 végén tudtak a „szafarikról”, és továbbították az információt az olasz katonai hírszerzésnek is. A válasz állítólag hónapokkal később jött: „leállítottuk, nem lesz több szafari.” A beszámolók szerint ekkor valóban abbamaradtak az utazások, amelyek Triesztből indultak, majd a hegyekig vittek embereket – nem vadászni, hanem gyilkolni.
Újabb tanúkat gyűjtenek
A gyomorforgató jelenség nem előzmény nélküli: a szlovén rendező, Miran Zupančič „Sarajevo Safari” című szívbemarkoló dokumentumfilmje már felvetette, hogy amerikai, orosz és olasz résztvevők is lehettek. Gavazzeni ennek hatására kezdett újra nyomozni. Egy 17 oldalas aktát adott át az olasz hatóságoknak, amelyben a volt szarajevói polgármester jelentése is szerepel.
Miközben az olasz ügyészség tanúkat gyűjt és gyilkosság gyanújával nyomoz, brit veteránok – akik maguk is szolgáltak Szarajevó környékén – kételkednek, mondván: ilyen műveleteket a rengeteg ellenőrzőpont miatt „logisztikailag szinte lehetetlen” lett volna lebonyolítani, és ők sosem hallottak róla. Szerintük ez akár „városi legenda” is lehet. De ha csak a fele igaz annak, amit a tanúk állítanak, akkor is nehéz feldolgozni a gondolatot: a 20. század végén, Európa közepén turistacsaliként kínálták emberek életét. És ez az a pont, ahol tényleg megáll az ész.
