Esztergályos Cecília és férje, Fonyódi Péter immár 42 éve alkotnak egy párt, kapcsolatuk pedig az évek során a legnehezebb időszakokat is túlélte. A Best Podcast vendégeként Fonyódi őszintén beszélt arról, mit jelent számára a házasságuk, és hogyan élte meg felesége súlyos betegségeit.
A férj szerint az igazi boldogság ott kezdődik, amikor egy kapcsolatban már nem az „én”, hanem a „mi” válik fontossá.
„Amikor egy házasságban nincs ‘én’, csak ‘mi’, az nagyon jó. Soha nem reméltem, hogy ilyen boldog lehetek Cili mellett, hogy ilyen jó lesz vele, hogy ilyen csodás tud lenni egy házasság” – mondta.
Fonyódi Péter arról is beszélt, hogy korábbi, zenészként töltött évei után különösen nagy érték számára a közös, nyugodt hétköznapi élet.
„Annak is tudtam örülni, ha együtt reggelizhetünk, ebédelhetünk, vacsorázhatunk” – fogalmazott.
A férj hosszú pályát járt be: a zenélés után filmproducernek és forgatókönyvírónak tanult, később pszichológiából és filozófiából is doktorált, majd építkezéseket vezetett, és felesége könyveinek kiadásával is foglalkozott.
Az elmúlt évek azonban komoly megpróbáltatásokat hoztak számukra. Esztergályos Cecília többször is kórházba került, és több operáción is átesett.
„Amikor kórházban volt – többször műtötték, talán hatszor vagy nyolcszor –, minden reggel felhívott, majd diktálta, mit vigyek be neki. Naponta bementem hozzá, volt, hogy kétszer is” – idézte fel a nehéz időszakot.
A gyógyulás hosszú éveken át tartott, de férje szerint a színésznő elképesztő erővel viselte a fájdalmakat és a kiszolgáltatottságot.
„Mindig is tudtam, hogy a feleségem erős nő, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. Hősiesen viselte az emberfeletti fájdalmat és a kiszolgáltatott helyzeteket.”
Fonyódi Péter azt is elárulta, számára az adott erőt a legnehezebb pillanatokban, hogy látta: Esztergályos Cecília minden erejével a felépülésért küzd.
„Nekem pedig az adott erőt, hogy láttam, mennyire akar gyógyulni, mennyire küzd, s nemcsak a felépülésért, hanem azért is, hogy újra önmaga lehessen.”
A férj szerint kapcsolatuk az elmúlt évek megpróbáltatásai alatt csak még erősebbé vált.
„Mindig is tudtuk, de ezekben az években végképp bebizonyosodott: Cilinek én vagyok a legfontosabb, nekem pedig ő a legfontosabb. És ennél többet nem is kívánhat az ember az élettől.”
