Már egészen kicsi korától kezdve édesanyja és nagymamája arra nevelte, hogy tisztelettel és gondoskodással forduljon az állatok felé – ez a szemlélet pedig azóta is végigkíséri mindennapjait.
Úgy érzi, különleges kapcsolata van az állatokkal: nemhogy nem félnek tőle, hanem kifejezetten keresik a közelségét. Ez számára hatalmas öröm és visszaigazolás, hiszen azt jelenti, hogy az állatok megbíznak benne. Gyerekkorának meghatározó élményei közé tartozik nagymamája háza, ahol szinte mindenféle állat megtalálható volt. Ezek az emlékek máig erősen élnek benne, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy rajong a falusi életformáért.
Ha lehetősége adódna rá, szíve szerint egy tanyára költözne, ahol minél több állatnak adhatna otthont. Úgy érzi, valójában erre vágyik igazán. Addig azonban igyekszik a jelenlegi körülményei között is megvalósítani ezt az életformát: szerencsésnek tartja magát, hogy olyan helyen él, ahol a tulajdonos engedélyezi számára a baromfitartást.
Jelenleg kakast és tyúkokat nevel, amelyeket szabad tartásban, életük végéig gondoz. A tojásokat kizárólag saját fogyasztásra használja, hangsúlyozva a „biotojás” fontosságát. Külön érdekesség, hogy korábban öt éven át nem fogyasztott tojást allergiája miatt, most azonban abban bízik, hogy a saját, természetes körülmények között tartott állatoktól származó tojások nem okoznak majd problémát. Mint írja, már tett egy próbát: egy villányi rántottát evett, és ezúttal nem jelentkezett allergiás roham – amit szinte csodaként él meg.
A jelenlegi állomány mellett további tervei is vannak: szeretne két pulykát, két futókacsát és öt nyulat is beszerezni, amelyeket szintén szabadon tartana. Elképzelése szerint egyfajta barátságos, állatsimogatóhoz hasonló kis udvart alakítana ki, ahol az állatok nyugodt, szeretetteljes környezetben élhetnek.
