Újraélesztett emberek beszámolói között gyakran visszatér a fény, a testen kívüli élmény, az elhunyt hozzátartozók érzékelése vagy az életük lepörgésének élménye.
Egyes kutatók szerint ezeknek lehet teljesen biológiai magyarázata: a haldokló agyban az oxigénhiány ellenére átmenetileg intenzív elektromos aktivitás alakulhat ki. Jimo Borjigin, a Michigani Egyetem neurológusa például olyan agyi aktivitást figyelt meg haldokló betegeknél, amely bizonyos, a tudatos élményekhez és az emlékezethez kapcsolódó területek fokozott működésére utalt.
Mások ennél merészebb elképzeléseket is felvetettek. A kvantumhalhatatlanság néven ismert elképzelés szerint a tudat valamilyen módon párhuzamos univerzumokban folytathatná létezését. Eszerint amikor az egyik világban bekövetkezik a halál, egy másik lehetséges világban tovább élhetünk. Ez azonban jelenleg nem bizonyított tudományos elmélet, hanem spekulatív elképzelés.
A kutatások ugyanakkor azt egyre inkább alátámasztják, hogy a haldoklás nem feltétlenül egyetlen pillanat alatt bekövetkező folyamat. A szív leállása után az agy és a szervezet működése fokozatosan változik, és bizonyos esetekben még a klinikai halál állapotában is mérhető agyi aktivitás figyelhető meg.
Hogy ez valóban azt jelenti-e, hogy a tudat a halál után is létezhet, azt ma még senki sem tudja biztosan. A kérdés továbbra is nyitott – és talán éppen ez teszi a halálközeli élmények kutatását a tudomány egyik legizgalmasabb területévé.
(via)
