Lenin annak idején a mensevikeket bírálta, amiért szerinte taktikai megfontolások és a polgárháborútól való félelem miatt szem elől tévesztették a fő célt: a hatalom átadását a szovjeteknek. Dmitrij Popov, a Moszkovszkij Komszomolec publicistája szerint Putyin mai „erdeje” a többpólusú világrend: az orosz elnök gondolatmenetében ez a stratégiai cél, amelyhez képest az egyes konfliktusok és taktikai kérdések csak részletek.
Az MK szerzője Putyin beszédét sem optimistának, sem kifejezetten pesszimistának nem tartja. Inkább kemény realizmust lát benne. Putyin arról beszélt, hogy a többpólusú világ nem gyorsan és nem könnyen jön létre, mert a Nyugat nem akar lemondani korábbi meghatározó szerepéről. Szerinte közben bomlanak azok a szabályok és normák, amelyek eddig meghatározták a nemzetközi rendszert, és egyes nemzetközi szervezetek is veszítenek jelentőségükből.
A beszédben Putyin új globális veszélyekről is szólt. Kiemelte a mesterséges intelligencia szabályozását: szerinte fennáll annak veszélye, hogy az embereket mások által beállított algoritmusok segítségével próbálják egyformává tenni. Ezt egy lehetséges „digitális totalitarizmushoz” hasonlította. Bioetikai problémaként beszélt a genetikai beavatkozásokról, a személyiség alakításáról, valamint az emberi viselkedés és akár a gondolkodás programozásáról is.
Fegyveres konfliktusok
Putyin szerint a világ egyszerre több válsággal küzd, és ezekből csak közös erőfeszítéssel lehet kijutni. Azt állította ugyanakkor, hogy ezt akadályozzák azok az országok, amelyek számára nem az általános fejlődés, hanem saját hatalmuk megőrzése az elsődleges. Fegyveres konfliktusokra a jövőben is számítani kell – mondta.
Popov szerint a beszéd egyik végigvonuló üzenete az volt, hogy Oroszország többé nem akar jóhiszeműen megbízni a Nyugatban. Moszkva továbbra is kész az együttműködésre és a tárgyalásokra, de – az MK értelmezésében – már nem az egyes „fákról”, hanem az egész „erdőről”, vagyis a hosszú távú világrendről akar tárgyalni. Ez a cikk szerzőjének értelmezése, nem Putyin szó szerinti kijelentése.
Az ukrajnai háború kapcsán Putyintól azt kérdezték: ha Oroszország úgy látja, hogy győzelemre áll, miért hangsúlyozza továbbra is tárgyalási készségét? Putyin válaszának lényege az volt, hogy szerinte nem egy adott területdarab a lényeg, hanem olyan feltételek megteremtése, amelyek nem egyszerű tűzszünethez, hanem hosszú távú békéhez vezetnek. Azt mondta, ha a másik fél Oroszország számára is elfogadható feltételekbe beleegyezik, jobb volna véget vetni a harcoknak és elkerülni mindkét oldalon a további veszteségeket.
Az MK ezután Putyin állítását ismerteti, miszerint Oroszország a konfliktusban a nemzetközi normákhoz próbálja tartani magát, és válaszlépéseket tesz. Putyin azt állította, hogy Moszkva azután kezdte támadni az ukrán ipar fő ágazatait, hogy Ukrajna orosz polgári infrastruktúrát támadott.
Popov végkövetkeztetése szerint Putyin üzenete a következőképpen foglalható össze: Oroszország egy többpólusú világrend kialakulásával számol, saját érdekeinek figyelembevételével kész együttműködni más országokkal, állítása szerint nem akar senkit megtámadni, de egy ellene irányuló agresszióra minden rendelkezésére álló eszközzel válaszolna.
A Nyugat mást hallott ki
A Valdaj Klubban elmondott putyini beszéd nyugati visszhangja egyelőre elsősorban biztonságpolitikai. A Reuters a veszélyes világhelyzetről, a nyugati hegemónia hanyatlásáról és az eszkaláció kockázatáról szóló kijelentéseket emelte ki. Az AP és a Guardian még inkább Putyin figyelmeztetésére összpontosított: egy Oroszország elleni közvetlen támadásra Moszkva minden rendelkezésére álló fegyverrel válaszolhat. A tudósítások ezt főként a NATO, Kalinyingrád és a nukleáris elrettentés összefüggésében értelmezték. A DW szintén a nukleáris fenyegetést és az ukrajnai háborút helyezte előtérbe.
A különbség jól látható: az orosz értelmezés hosszú távú stratégiai üzenetet keresett Putyin szavaiban, a nyugati sajtó elsősorban azt figyelte, mit jelentenek azok Ukrajna, a NATO és egy esetleges további eszkaláció szempontjából.
