Évekig légiutas-kísérőként dolgozott az írónő, így számtalan helyre eljutott a világban, az ott megszerzett élményeit, tapasztalatait könyveiben is hasznosítani tudja. 2012-ben váltott pályát, előbb egy egészségmagazin szerkesztőségében találta meg a helyét, később pedig jöttek a regények. Mint mondja, írás közben nem egyszer beugranak képek, illatok, akár ízek is a múltból, amelyekből minél többet szeretne megmutatni olvasóinak.
– Légiutas-kísérőből előbb egy egészségmagazin szerkesztőségében találta magát, majd regényíróként debütált. Óriási váltások. Most érzi magát a helyén?
– Úgy hiszem, hogy valamiképp mindig a helyemen voltam-vagyok. Szívesen végeztem a feladataimat, mindegyikből sokat tanultam. Igyekeztem megtalálni bennük, ami számomra érdekes és elégedetté tehet. Viszont a repülés, csavargás a világban igazi szerelem volt. Most, írás közben nem egyszer beugranak képek, illatok, sőt még ízek is a múltból, szeretnék minél többet megmutatni ezekből is az olvasóimnak. És ahhoz, hogy ezt most megtehessem, bizony kellettek az előzmények.
– Hogyan lett légiutas-kísérő végül és miért nem azonnal az írással kezdett el komolyabban foglalkozni?
– Családom szerint még gyermekként rendszeresen kértem, hogy menjünk el a repülőtérre leskelődni. Az akkor még nyitott teraszról figyeltem a fel- és leszálló gépeket, és azt, hogy ki, mit csinál ott azokban a szép ruhákban. Ezeken a kirándulásokon kaptam annyi muníciót, hogy otthon aztán folytathassam a fantáziálást. Utazási irodák prospektusai bánták kárát a lelkesedésemnek, mert kivágtam és gyűjtöttem is a nekem tetsző képeket, hogy majd egyszer… Még én sem gondoltam ekkor, hogy ezek már anyaggyűjtésnek számítanak mind a későbbi hivatásomat illetően, mind a regényeimhez. Az írás ekkor még nem volt célkeresztben, először kellettek az élmények.
– Miért hagyta abba ezt a pályát?
– A 2012-es év nagy fordulópont volt sokak életében, így számunkra is, aki a levegőben töltöttük a fél életünket. A MALÉV bezárta kapuit, a repülőgépek nem szálltak fel többé a cég színeiben. Az érzelmi-lelki megrázkódtatáson túl ki kellett találnom, hogy 26 évnyi repülés után akkor most mi legyen. Leporoljam a külkereskedelmi üzemgazdász diplomámat, mely felett már jócskán eljárt az idő, vagy kezdjek bele valami egészen új dologba, ami érdekel annyira, hogy szívesen csinálnám nap mint nap. Néhány kanyar után jött is a megoldás.
– Mi volt az első írása, amelyek már meg is jelentek?
– Még repültem, amikor az első regényoldalakat papírra vetettem. Szó szerint, mert ekkor még kézzel írtam. Barátnőim elolvasták, és mivel tetszett nekik, amit kitaláltam, komolyabban is folytattam. Mindenképp olyan történeteket képzeltem el, ahol mind a romantika, mind az izgalmak nagy szerepet kapnak. Utazás, kapcsolatok. A munkám révén nagyon sok emberrel találkoztam, ami a karakterek megformálásánál jól jött, volt miből merítenem. A sztorit illetően pedig nem akartam rémisztgetni az olvasókat véres krimikkel, sokkal inkább a váratlan, kiszámíthatatlan fordulatokra és persze a megoldásokra került a hangsúly. Magánkiadásban, saját nevem betűiből kis szójátékkal kitalált Cornelie C. G. néven jelentek meg az első regényeim. Érzelmi vírusveszély, Teremtő erő és Talán mindörökké címmel egy trilógia, majd a Bármi megtörténhet című kötet.
– Miből meríti az ihletet regényeihez?
– Bátram mondhatom, hogy mindenből. Egy beszélgetés kapcsán, egy kiránduláson vagy akár egy filmet nézve is jönnek gondolatok, amelyek elindítanak valamit bennem. Ilyen alkalmakra már van egy füzetem, ahová gyorsan leírok egy-egy szót, mondatot, ami később segít felidézni a pillanatot. Mert azok nagyon elillanósak.
– Legutóbbi könyve, amely Menekülés, New York, szerelem címen jelent meg elég izgalmas történetről szól. Kiknek ajánlja ezt a kötetet?
– Ez a regény már az Erawan kiadó gondozásában jelent. Először is azoknak ajánlanám, akik szeretik a romantikát, kíváncsiak, miként alakulhat két, egymást korábban nem ismerő férfi és nő sorsa, akik habitusban és érdeklődés tekintetében is igen különbözőek, és akiket már a regény elején kényszerpályára küldök. Aztán azoknak is jó szívvel ajánlanám, akik nyitottak és figyelemmel kísérik a világ jelen változásait, különös tekintettel az energiapolitikára. Vagy azoknak, akik egyszerűen csak szeretnének kikapcsolódni, és bírják az izgalmakat.
– Készül már a következő könyve?
– Igen, van ötletem, hogy legközelebb merre kalauzoljam el az olvasóimat. Egy igen távoli helyet választottam az újabb kalandokhoz. Hálás vagyok minden visszajelzésért. Innen tudom, hogy szeretik, ha a történetekben olyan helyszíneket mutatok be, ahová más is szívesen ellátogatna, vagy éppen már járt is arrafelé. És izgalmakban továbbra sem lesz hiány.
– Hogyan telnek a mindennapjai? Mennyi időt fordít naponta az írásra?
– Mivel az egészségmagazinban folyó munka párhuzamosan zajlik az írással, egyelőre az utóbbira jut kevesebb idő. Mindemellett tovább zsonglőrködöm, hogy jusson azért olvasásra, a családi, baráti találkozókra és a hosszabb-rövidebb kirándulásokra is, melyek feltöltenek. Vannak azonban időszakok, mikor bármilyen keveset is, de minden nap sikerül írnom. Ilyenkor benne élek a történetben, együtt lélegzem a kitalált karaktereimmel. Nekem az a jutalom, hogy velük lehetek, irányíthatom a sorsukat. És ki ne szeretne teremteni, kedvére formálni a világot! A társam elfogadta ezeket az elvonulásaimat, mindvégig támogatott, és jó ideje már senki nem néz rám úgy, mint egy UFO-ra. Természetessé lett, hogy nálam az írás már több mint hobbi. Mert ugye nem csak egy álma lehet az embernek. Minden írótársamnak ilyen csodás olvasókat kívánok, mint akik engem követnek.
