A készségalapú felvétel évek óta a toborzás megújulásának ígérete, a mindennapi gyakorlatban azonban csak lassan nyer teret. Egy friss nemzetközi kutatás szerint a munkáltatók többsége továbbra is a végzettséget és a munkatapasztalatot tekinti biztos kapaszkodónak, miközben a valódi tudás egységes és megbízható mérése továbbra is komoly kihívás.
A készségalapú toborzás (skills-based hiring) évek óta a munkaerőpiac egyik nagy ígérete: kevesebb fókusz a papíron, több a tényleges tudáson. A gyakorlatban azonban az áttörés elmaradt. A WGU Workforce Decoded jelentése szerint – amely több mint 3000 munkaerő-felvételért felelős vezető véleményét vizsgálta – a munkáltatók mindössze 46 százaléka tervezi, hogy 2026-ban növeli a készségek szerepét a kiválasztásban – írta a Forbes.
A legnagyobb fék: nem lehet ellenőrizni a tudást
A munkaerőpiac évek óta azt ígéri, hogy a tudás számít, nem a papír. A friss adatok azonban mást mutatnak: a cégek óvatosak, bizonytalanok, és sokszor visszanyúlnak a régi módszerekhez. Nem azért, mert ezek jobbak – hanem mert ezek mérhetők.
A kutatás szerint a cégek 53 százaléka számára a legnagyobb probléma az, hogy nem tudják hitelesen ellenőrizni a jelentkezők által állított készségeket. Egységes mérési rendszer híján marad a diploma, az ismert cégnév és a ledolgozott évek.
A diploma még mindig belépőkártya
Bár gyakran hallani a diplomák „haláláról”, a valóság jóval árnyaltabb. A munkáltatók 68 százaléka továbbra is fontosnak tartja a felsőfokú végzettséget, még akkor is, ha csak 37 százalékuk hiszi el, hogy az egyetem valóban felkészít a munkaerőpiacra. A diploma már nem elég – de még mindig kell.
A cégek 78 százaléka szerint a munkatapasztalat legalább olyan értékes, mint a diploma. A korábbi teljesítmény kézzelfoghatóbb bizonyíték, ezért nő a gyakornoki, tanulószerződéses és releváns munkamúlt súlya.
A technológia sem váltja meg a kiválasztást
Hiába beszélünk készségalapú felvételről, a jelentkezőkezelő rendszerek többsége továbbra is végzettség és munkakör szerint szűr. Bár 43 százalék tervezi az AI-alapú szűrés erősítését, ezek a rendszerek drágák és nehezen bevezethetők.
Az AI-készségek különösen problémásak. A cégek fele próbálja valahogy mérni, de nincs egységes módszer. Van, aki konkrét eszközhasználatot néz, más tanúsítványokra támaszkodik.
Nem visszalépés, hanem óvatos lavírozás
A számok nem a készségalapú kiválasztás bukását mutatják, hanem egy portfólióalapú gondolkodást. A diploma marad, de mellé felértékelődnek a nem formális képesítések és a gyakorlati tudás.
Az jár jól, aki nem választ, hanem kombinál: végzettség, tapasztalat, valódi tudás. A készségek szerepe nő, de a régi kapuk még nem záródtak be.
