A földrengés hipocentruma viszonylag nagy, mintegy 100 kilométert meghaladó mélységben helyezkedett el a földfelszín alatt. Ez a körülmény jelentősen befolyásolta a rengés hatását: bár az energia felszabadulása jelentős volt, a felszínen érzékelhető rombolás mértéke mérsékeltebb maradt. A nagy mélységű rengések esetében ugyanis a szeizmikus hullámok részben elnyelődnek, mielőtt elérnék a lakott területeket.
A hatóságok a rengést követően gyorsan megkezdték a helyzet felmérését. Az első jelentések szerint nem történt széles körű pusztítás, és súlyos sérültekről sem érkezett hír. Ennek ellenére a lakosság körében pánik és riadalom alakult ki, különösen azokon a szigeteken, ahol az épületek kevésbé ellenállók a földrengésekkel szemben. A szakértők kiemelték, hogy az ilyen erősségű rengések esetében mindig fennáll az utórengések veszélye, amelyek akár napokkal később is bekövetkezhetnek.
Fontos körülmény, hogy a földrengés után nem adtak ki cunamiriadót. Ez elsősorban a rengés nagy mélységével magyarázható, mivel a cunamik kialakulásához általában sekélyebb, a tengerfenék jelentős elmozdulásával járó földmozgás szükséges. Ennek hiánya jelentősen csökkentette egy esetleges másodlagos katasztrófa kockázatát.
A Vanuatuhoz hasonló szigetországok különösen kitettek a természeti erőknek. Az ország több mint 80 szigetből áll, és gazdasági, valamint infrastrukturális szempontból is sérülékeny. A földrengések mellett ciklonok és vulkáni aktivitás is rendszeresen fenyegeti a térséget, ami komoly kihívások elé állítja a helyi közösségeket és a katasztrófavédelmi rendszereket.
