A rengés hipocentruma mindössze körülbelül 10 kilométer mélyen helyezkedett el, ami geofizikai szempontból sekélynek számít, és általában erősebben érezhető felszíni hatásokat eredményez, mint a mélyebben keletkező földrengések.
A becslések szerint a rengést akár több százezer ember is érzékelhette Japán északkeleti régióiban, ugyanakkor a hatások gyengék maradtak: a Mercalli-skála szerint legfeljebb III-as intenzitást érhettek el, ami enyhe, károkat jellemzően nem okozó rezgést jelent. A hatóságok és a szeizmológiai modellek alapján jelentős károk vagy áldozatok nem voltak várhatók, a gazdasági hatás is minimális szinten maradt.
A szakértői értékelések szerint ez a rengés nagy valószínűséggel utórengés volt. A térségben ugyanis közvetlenül megelőzően egy jóval erősebb, 7-esnél nagyobb magnitúdójú földrengés történt, amely után teljesen természetes módon utórengések sorozata alakul ki. Az ilyen utórengések gyakran napokig, sőt hetekig is folytatódhatnak, fokozatosan csökkenő erősséggel.
Fontos hangsúlyozni, hogy a Japán térsége a világ egyik legaktívabb szeizmikus övezete. Itt találkozik több kőzetlemez – köztük a Csendes-óceáni-lemez és az észak-amerikai lemez –, amelyek folyamatos mozgása miatt rendszeresek az ilyen közepes erősségű rengések. Egy adott epicentrum 300 kilométeres körzetében akár havi rendszerességgel is előfordulhatnak 5-ös magnitúdó körüli események.
