Ez különösen akkor fordul elő, ha a munkáltató nem jelentette be a dolgozót, vagy a foglalkoztatás valamilyen formában „szürke” vagy teljesen be nem jelentett volt.
A magyar nyugdíjrendszerben a jogosultság alapja a szolgálati idő, amelyet hivatalosan bejelentett munkaviszonyok, járulékfizetések és egyéb elismert jogviszonyok alapján számolnak. Ha ezek hiányoznak, az érintett akár kevesebb nyugdíjat is kaphat, vagy a jogosultság megszerzése is veszélybe kerülhet.
Fontos azonban, hogy a be nem jelentett időszakok nem feltétlenül vesznek el végleg. A jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy az érintett bizonyítsa a tényleges munkavégzést. Ehhez különböző dokumentumok, tanúk, bérjegyzékek, szerződések vagy akár egyéb hivatalos és nem hivatalos bizonyítékok is felhasználhatók. A bizonyítási teher ilyenkor a munkavállalón van, vagyis neki kell igazolnia, hogy valóban dolgozott az adott időszakban.
A hiányos szolgálati idő komoly következményekkel járhat, hiszen nemcsak a nyugdíj összegét csökkentheti, hanem akár a jogosultság feltételeit is befolyásolhatja. A jelenlegi rendszerben ugyanis a nyugdíj nagysága szorosan összefügg a ledolgozott és elismert évekkel.
A szakértők szerint különösen a kilencvenes években volt gyakori probléma a bejelentés elmulasztása, ezért sokan csak később, az adategyeztetés során szembesülnek hiányosságokkal.
Az ilyen esetekben érdemes időben ellenőrizni a nyugdíjbiztosítási nyilvántartást, és szükség esetén elindítani az adategyeztetési eljárást, hogy a hiányzó évek még pótolhatók legyenek. A cél ugyanis az, hogy a ténylegesen ledolgozott idő minden esetben beszámításra kerüljön a nyugdíj megállapításakor.
