Szerencsére ritka a „darabolós” ügy, de sajnos a való életben is előfordul, hogy a gyilkos az áldozat élettelen testét több darabra vágja – többnyire azért, hogy a lelepleződést, felelősségre vonást imígyen kerülje el.
A kocsmákban nem köttetnek életre szóló barátságok, vagy szerelmek. Az alkohol által jótékony ködbe burkolt elme rajongásra kész ugyan, de a tűz hamar kihuny, helyét pedig gyakran pusztító gyűlölet és düh veszi át. Az ötvenes éveiben járó Edit és a negyvenes éveinek végét taposó György megismerkedését és néhány együtt töltött évét sem jellemezte béke és megértés. A pult mellett ismerték meg egymást, mindketten rendszeresen és sok alkoholt fogyasztottak, ez volt az egyetlen állandó pont az életükben. Munkájuk nem volt, albérletből albérletbe költöztek.
Utolsó közös lakásuk Pestlőrincen, Budapest tizennyolcadik kerületében volt, egy családi ház földszintjén. Az egyszobás lakás sok vitát és haragot látott, 2011 decemberében pedig egy rémtörténet helyszínéül szolgált. György valamiért nyugtalannak érezte magát és úgy döntött, hogy Rivotrillal űzi el bántó gondolatait. Ahogyan az ügyet vizsgáló nyomozó elmondta, a későbbi áldozat két liter bort is leküldött a tablettára. A nyugtató és az alkohol teljesen kiütötte, eszméletlen, mély álomba merült. Élettársa, Edit eközben felidézte minden vélt és valós sérelmét, majd úgy döntött, hogy már képtelen együtt élni a férfival…
Edit nem volt ismeretlen a rendőrök előtt, mert nem akármilyen előélettel rendelkezett. Az újkori magyar kriminológia első gyermekrablási ügyében ítélték el őt korábban. Az eset még 1980-ban történt és alaposan felzaklatta a közvéleményt. Egy budapesti óvodából eltűnt egy kislány. A nő, aki a hozzátartozójaként jelentkezett, átvette őt az óvónőktől, felöltöztette, majd ismeretlen helyre távozott vele. A kis Orsolya felkutatásán megszámlálhatatlan rendőr dolgozott, míg egy televízióban elhangzó felhívás eredményeként rábukkantak önjelölt nevelője, Edit lakásában. A nő közel két hónapig tartotta magánál a gyermeket, mivel pedig nem kért váltságdíjat érte (csak egyszerűen kellett neki egy saját gyermek), illetve a korabeli büntető törvénykönyv sem ismert speciális paragrafust az esetre, „családi állás megváltoztatása” miatt vonták őt felelősségre.
De térjünk vissza Györgyhöz, aki mély, mámoros álmát aludta! Edit egy nylonzacskót vett elő, majd a férfi fejére húzta és megcsomózta a nyakán. György néhány perc alatt megfulladt, gyilkosa pedig tanakodni kezdett magában, mit is tegyen a holttesttel. A tudathasadásos skizofréniában szenvedő, nagyon zavart nő számára kézenfekvő és elfogadható ötletnek tűnt az áldozat feldarabolása és az, hogy darabonként szabaduljon meg tőle…
Az albérlet szegényesen felszerelt konyhájában talált megfelelő késeket, illetve egy szélesebb, bárdszerű eszközt is, majd a könyökízületeknél és a térdeknél látott munkához. A levágott alkarokat és lábszárakat zacskókba csomagolta, ahogyan zacskóba került az áldozat nemi szerve is. A kezek-lábak közeli, szelektív hulladékok gyűjtésére szolgáló kukákba kerültek, a nemi szervet máshol dobta el. Edit nem számolt azonban azzal, hogy a környéket járó hajléktalanok rendszeresen átvizsgálják a hulladékgyűjtőket, szemeteskukákat, visszaváltható üvegek, használható csikkek és egyéb „kincsek” reményében.
Egy hajléktalan nem sokkal később megtalálta Edit csomagjait, amikor pedig beléjük nézett és iszonyatos felfedezést tett, azonnal szólt egy közeli üzlet dolgozóinak – ők értesítették a rendőrséget. Edit nemcsak a hajléktalanok közreműködésére nem számított, de arra sem gondolt, hogy a rendőrség könnyedén kiderítheti, kicsoda az elhalt. Néhány nappal korábban ugyanis ő és György rajtaütöttek Edit korábbi élettársán, hogy pénzt szerezzenek tőle. A rablás ügyében Editet és Györgyöt is előállították, gyanúsítottként hallgatták ki őket, sőt, ujjlenyomatot is vettek tőlük. Az egyébként büntetlen előéletű György ujjlenyomata így a rendőrség nyilvántartásába került, illetve jegyzőkönyvekbe vették a tizennyolcadik kerületi albérlet címét is…
A levágott alkarok ujjairól rögzített ujjlenyomatok alapján a rendőrök gyorsan eljutottak Edit albérletébe, ahol a zavart gyilkos fogadta őket. Mást is találtak azonban ott a rendőrök, ami bizonyára még őket is megdöbbentette: György egyéb maradványai még akkor, három nap elteltével is a lakásban voltak. Miután Edit megfojtotta és részben megcsonkította az áldozatot, a torzót az ágyneműtartóba rejtette. Megpróbálta a törzsről elválasztani a fejet is, azonban a gerinccsigolyával nem bírt. A törzs felaprítása sem sikerült neki, így végül feladta, nem munkálkodott tovább. Az ágyneműtartóba rejtett maradványokra ezután földet hordott – mintegy sírt készített a lakás nappalijában…
Az első kihallgatás alig hozott eredményt. Edit nem tagadta a cselekmény elkövetését, de nem is szolgált részletekkel. Az előzetes vizsgálat is megerősítette, hogy elmeállapota nem kielégítő, így elmegyógyintézetbe szállították és meg is kezdték a kezelését. Nagyjából fél évig tartó gyógyszeres kezelés vette kezdetét, ennek eredményeként a nő kihallgatható állapotba került. Zavartan nyilatkozott, azt állította, hogy György prostitúcióra, pornófilmekben való részvételre kényszerítette őt, illetve sokszor bántotta, verte is – ezért kellett meghalnia.
Valószínűleg nem volt ritka a testi erőszak Edit és György kapcsolatában, de a többi valószínűleg kitaláció lehetett. Az egyébként erőszakos és domináns, kóros elmeállapotú nő megelégelhette valamiért György társaságát és – kihasználva magatehetetlen állapotát – hirtelen ötlettől vezérelve végzett vele. Magáról a darabolásról Editnek nincsenek és nem is lesznek emlékei. De talán jobb is így. A bíróság felmentette őt, ítéletében kimondva, hogy elmebetegsége súlyos fokú, olyannyira, hogy képtelen volt cselekménye következményeit felismerni. Elmegyógyintézetbe került.
(Szalkai Tamás archivumából)
