Holtan találtak egy jómódú gombakereskedőt abban a budafoki pincében, ahol áruját termesztette. A nyomozók utóbb rekonstruálták a gyilkosság minden mozzanatát.
Az áldozat, Gábor 2012 januárjának egyik hétköznapján a nagybani piacról Budafokra, a pincéjéhez ment, autójával behajtott a föld alatti csarnokba. Gyilkosa, Zoltán maszkkal az arcán, pisztollyal a kezében várakozott a közelben. Társa, György egy kicsit távolabb posztolt kocsijában és szemmel tartotta a pince bejáratát. Amikor meggyőződött arról, hogy Gábor egyedül érkezett, telefonon „riasztotta” Zoltánt, aki izgatottan indult el a hegy gyomrába, Gábor felé.
A tettes izgatottságát jelzi, hogy a nyomozók a helyszínen egy teljesen ép lőszert is találtak, vagyis Zoltán kétszer is csőre töltötte a nála lévő pisztolyt. Mint kiderült, Gábor egyáltalán nem rémült meg az álarcos támadótól, illetve a fegyvertől sem. A legrosszabbat tette, amit csak tehetett, fenyegetően Zoltán felé lépett. Utóbbi jól tudta, hogy a kézitusa egyenlőtlen lenne közöttük, ezért lőtt, majd szinte azonnal sarkon fordult és menekülni kezdett. Futás közben hátranézett és még látta, hogy a mozdulatlan áldozat a földön fekszik. Míg a betonrámpán kifelé inalt, a görcsösen markolt fegyvert – immár véletlenül – ismét elsütötte, a lövedéket utóbb szintén megtalálták a nyomozók.
Kiderült az is, hogy Zoltán és György, valamint Gábor régről ismerték egymást. Mindannyian a nagybani zöldségpiac ismert figurái voltak. A legsikeresebb közülük Gábor volt, aki vagyonos gombatermelő és kereskedő hírében állt. Több budafoki pincéje is volt, áruja pedig mindig friss és jó minőségű. Nem is titkolta, hogy jól megy neki. Szerette az aranyat, súlyos láncai, karkötői és gyűrűi az idegeneknek is szemet szúrtak. Bármikor és bármennyi pénzt elő tud húzni a zsebéből. Rendszeresen több százezer, vagy akár több millió forintot hordott magánál, gazdagsága már-már közmondásos volt.
Zoltánnak és Györgynek korántsem mentek jól a dolgai. Mindketten megérezték a gazdasági válság következményeit, a kereslet megcsappanását. Ráadásul György súlyos játékfüggőségben is szenvedett. Eladósodott, kölcsönöket kért és végül teljesen leégett. Tartozásai 2011 végén már milliókra rúgtak, ekkor pedig elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, pénzhez jut.
A befolyásolható Zoltánnal közösen kifőztek egy tervet. Elhatározták, hogy kirabolják Gábort. Tartottak a lebukástól és attól is, hogy az erős testalkatú, nagydarab Gábor nem adja oda első szóra a pénzét. Ezért álarcot és fegyvert is szereztek. Megkeresték egy Csaba keresztnevű ismerősüket, majd azt mondták neki, hogy egy „balhéhoz” éles lőfegyverre van szükségük. Csaba egy Gergely nevű ismerőshöz, az pedig egy újabb szereplőhöz, Richárdhoz ment. Ő kereste meg Gyulát, aki valahonnan kerített egy kilencmilliméteres pisztolyt. Gyulától a közvetítői láncon át végül Zoltánhoz és Györgyhöz került a fegyver, akik megígérték, hogy a „balhé” után kifizetik érte a 80 ezer forintos vételárat.
Amikor a két tettes Gábor pincéjéhez ért, tisztázták, hogy akár Gábor élete árán is megszerzik a pénzt. Adósságaik következményeitől ugyanis jobban féltek, mint bármi egyébtől. Addigra már alaposan kiismerték az áldozat szokásait, hiszen napokon át követték őt, jól tudták, mikor keresi fel egyedül a kihalt és sötét pincéket. Magánnyomozásuk utóbb a nyomozókat is segítette, mert mobiltelefonjaik napokon keresztül „együtt mozogtak” az áldozat telefonjával.
A gyilkos lövés leadása után a zaklatott Zoltán bevágódott György kocsijába, akinek elmondta, hogy meglőtte Gábort. A pénzre vonatkozó kérdésre csak annyit mondott, hogy „arra nem volt idő”. A páros végül egyetlen fillér nélkül távozott a helyszínről. Gábor eközben meghalt a helyszínen, mert a lövedék súlyos belső sérüléseket okozott. Testén utóbb a nyomozók több millió forintnyi arany ékszert, autójában pedig több százezer forint készpénzt találtak.
György és Zoltán azzal adta vissza a fegyvert Csabának, hogy az „nem működött”. Ezért aztán nem is fizettek érte egy forintot sem. Mivel Csaba a fegyveren vérnyomokat talált, mert Zoltán kezét felsebezte a hátrafelé mozgó szán, végül megszabadult a pisztolytól. A nyomozók eközben azt hitték, hogy kivégzésszerű gyilkossággal állnak szemben. Ennek oka az volt, hogy a lövedék a bordák alatt hatolt az áldozat testébe, majd rézsútosan lefelé haladt és a farcsontnál hagyta el a testet. Úgy gondolták, hogy az áldozatot letérdeltették és felülről lőttek rá.
Szinte azonnal megkezdődött az áldozat telefonjában található ismerősök kihallgatása. Zoltán azonnal „megdőlt”, elsőre vallomást tett. Beismerte a bűncselekmény elkövetését, választ kaptak tőle arra is a nyomozók, miért volt olyan furcsa a lövedék röppályája. Kiderült, hogy Zoltán és Gábor a lövés pillanatában a rámpán állt, a magasabban álló Zoltán lövése természetesen felülről érte az áldozatot. György ugyan kezdetben tagadott, de később ő maga is beismerő vallomást tett, ahogyan a „beszerző” lánc tagjai is.
