A Time magazin közzétette Donald Trump szeptember 28-án készült, 75 perces interjújának teljes átiratát. Eric Cortellessa politikai tudósító és Sam Jacobs főszerkesztő többek között a mesterséges intelligenciáról, az iráni háborúról, Gázáról és az amerikai gazdaságról kérdezte az elnököt.
A mintegy 11 ezer szavas beszélgetést a Slate újságírója, Ian Prasad Philbrick vette górcső alá. Szerinte az interjú egyes részei a megszokott Trumpot mutatják: hosszúra nyúló mondatok, dicsekvés, sértegetés és valótlan állítások követik egymást. Más részletekben azonban zavart és nehezen követhető gondolatmeneteket látott.
A szerző nem állított fel orvosi diagnózist. Azt viszont felvetette, hogy ha más elnök beszélne hasonlóan, annak szellemi állapotáról valószínűleg komoly vita indulna.
Már az első válaszban összekeverte a helyszínt
Az újságírók Trump előző esti vacsorájáról kérdeztek, amelyen Dario Amodei, az Anthropic mesterségesintelligencia-vállalat vezetője volt a vendége. Arra voltak kíváncsiak, egyetért-e Amodei aggodalmaival a technológia veszélyeit illetően.
Trump azonban előbb arról beszélt, miért kezdődött későn a vacsora: a Presidents Cup golfversenyen járt. Csakhogy a helyszín megnevezésébe belezavarodott. Mariont említett, majd Medinahra javított, közben a tavalyi évet is belekeverte a válaszába.
A versenyt Medinahban, Illinois államban rendezték. A Slate arra is rámutatott, hogy az esemény kétévente zajlik, így az előző évben nem is tartották meg.
A lap szerint egy ilyen tévesztés önmagában aligha uralná a híreket. Joe Biden esetében azonban 2024-ben éppen az efféle hibák váltak a szellemi alkalmasságáról szóló vita fontos elemeivé.
Heteket ígért, hónapok lettek belőle
Az interjú jelentős részében az iráni háborúról volt szó. A riporterek azt kérdezték, miért húzódik hónapok óta a konfliktus, amikor Trump kezdetben néhány hetes hadműveletről beszélt.
Az elnök válasza szerint tartotta az eredeti ütemtervét, csak később úgy döntött, tovább folytatja a háborút.
Amikor az újságírók azt firtatták, félreértették-e az amerikaiak a korábbi ígéretét, Trump a sajtóra mutatott:
„Szerintem ezt a média tálalta nekik.”
A Slate szerint ez a magyarázat nem tisztázza, mikor és miért változott meg a hadművelet célja. Ehelyett az elnök a saját korábbi kijelentéseiről a sajtó felelősségére terelte a beszélgetést.
Gázáról kérdezték, az amerikai gazdaságnál kötött ki
A riporterek arra is választ vártak, mit tesz Trump, ha a Hamász nem teszi le a fegyvert. Az elnök a Fehér Ház válságkezelő termét említette, ahol majd meghozza a megfelelő döntést. Ezután saját döntéseinek helyességéről és az amerikai gazdaság teljesítményéről kezdett beszélni.
A gondolatmenet innen a háborúhoz kanyarodott, majd ahhoz, hogy szerinte az előző két hétben nem történt semmi. Bombák ledobását emlegette, végül azzal zárta a választ, hogy majd kiderül, mit tesz.
A Slate szerint a válasz különösen nehezen követhető: az eredeti kérdésre alig reagál, miközben több, egymással lazán összefüggő témát érint. A szerző ironikusan megjegyezte: valóban várni kell, hogy megtudjuk az elnök terveit, mert ebből a feleletből nem sok derült ki.
A rossz hírek mögött ellenségeket lát
A lap külön fejezetet szentelt annak, hogyan magyarázza Trump a számára kedvezőtlen fejleményeket.
A jegybank kamatemelése mögött politikai szándékot feltételezett. A mesterséges intelligenciával kapcsolatos aggodalmaknál is a vele szembeni ellenszenvet emlegette, a romló népszerűségi mutatókat pedig egyszerűen hamisnak minősítette.
Azt állította, hogy húsz százalékpontos előnnyel győzne bármelyik ellenfelével szemben. A közvélemény-kutatókat korruptnak nevezte, és az újságírókat is hozzájuk hasonlította.
A Slate ezt olyan gondolkodásként értelmezte, amelyben az elnök a kedvezőtlen adatokra és döntésekre rendre ellene irányuló támadásként tekint.
Kennedy és Johnson is előkerült
Az iráni háború hosszáról beszélve Trump a vietnámi konfliktusra hivatkozott, és azt kérdezte a riporterektől, miért nem Kennedynek vagy Lyndon Johnsonnak tették fel ugyanezt a kérdést.
Az egyik újságíró azzal felelt: megtette volna, ha lett volna rá lehetősége.
A Slate ezt a részletet is a zavaros megszólalások közé sorolta. A megjegyzés ugyanakkor történelmi összehasonlításként is értelmezhető; önmagában nem bizonyítja, hogy Trump ne tudná, a két korábbi elnök már meghalt.
A beszélgetés végén az elnök az újságírókra is kifakadt, és káromkodva kérte számon rajtuk a pozitív kérdések hiányát. A Slate szerint azonban a látványos indulatnál fontosabb, mennyire világosan válaszol azokra a kérdésekre, amelyek háborúkról, gazdasági döntésekről és emberek életéről szólnak.
